|
|
|
|
A Fidesz Választmányának nyilatkozata (1. rész) (OS)
|
1989. november 7., kedd - A Fidesz októberben tartott II. kongresszusa megerősítette a szervezet eddig következetesen folytatott politikájának elvi alapjait a határokon túli magyarság kérdésében. A szervezet megalakulásától fogva azt vallotta, hogy a magyar kisebbség védelmét az emberi jogok általános eszméjének körében látja megfogalmazhatónak. A nemzeti, kulturális, vallási kisebbség kollektív jogát a fennmaradásra az Emberi Jogok Katalógusa szerves részének tekinti, s ezek nemzetközi dokumentumokban való rögzítését szükségesnek tartja. A kongresszus elismerte, hogy a nemzethez tartozás egyéni választás kérdése, s mindenki magyar, aki annak vallja magát. A határainkon kívül rekedt magyarok iránti kötelességünk a kisebbségben élők segítésén túl magában foglalja az onnan elmenekülők támogatását is. A menekülők és a maradók közötti erkölcsi különbségtétel értelmetlenné válik az Erdélyben elviselhetetlenségig fokozott politikai elnyomás és nemzeti diszkrimináció szomorú valóságában. A Fidesz úgy véli, hogy be kell fogadnunk a szülőföldjükről elűzötteket, s lelki, anyagi támogatással bátorítanunk azokat, akik másik alapvető emberi jogukat, az otthonmaradást gyakorolják. A végső megoldást csak egy demokratikus politikai rendszer hozhatja, de addig is enyhíthető a baj a szolidaritás hatalmi rendszereket és államhatárokat áttörő magatartásformáinak felmutatásával. Tetteinkkel igazolt kisebbségi politikánk e nyilatkozattal történő ismételt megerősítését egy, a Magyar Nemzetben nyilvánosságot kapott levélváltás teszi szükségessé. Szervezetünk egy tagja, Kakuk György júliusban egy nemzetközi konferencián Strasbourgban magánemberként olyan kijelentést tett, amely szerencsétlen megfogalmazása miatt úgy volt értelmezhető, mintha szembeállította volna a menekülőket az otthonmaradókkal. Kijelentésének nem szándékolt hatását és félreérthetőségét felismerve nyilvánosan elnézést kért, majd ezt személyesen és levél útján megismételte a konferencián résztvevő erdélyi menekült magyar fiataloknak is. Erre vonatkozó nyilatkozatát a konferencia résztvevői kedvezően fogadták, s a kérdést lezártnak tekintették. Nekünk sincs okunk arra, hogy másképp vélekedjünk. Épp ezért meglepetéssel tapasztaltuk az ügy felemlegetését a történtek után három hónappal, a Fidesz kongresszusával egyidőben. A számonkérő hang célt téveszt, ha az a fiatal demokraták magyar kisebbségekért végzett tevékenységére irányul. E tekintetben ugyanis nem kell szégyenkeznünk. A kisebbségben élő magyarság és a menekültek segítése mindig a Fidesz szívügyét képezte. (folyt. köv.)
1989. november 7., kedd 15:11
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|