|
|
|
|
Hány népszavazás lesz?
|
Budapest, 1989. október 27. péntek (MTI-Press) Amikor szeptember végén befejeződtek a politikai egyeztető tárgyalások, mindhárom tárgyalófél úgy állt fel az asztaltól, hogy legnagyobb vitát a köztársasági elnöki intézmény, és a leendő elnök megválasztása váltotta ki. Az 1949-ben kelt alkotmányunkban az államformát népköztársaságnak határozták meg, kollektív államfői testülettel, az elnöki tanáccsal. Ez a magyar joggyakorlatban addig nem ismert intézmény hűségesen kiszolgálta az állampártot, ugyanis törvényerejű rendeleteket hozhatott, amely egyben azt is jelentette, hogy a hatalom "bízhatott" benne. Ha úgy érezte, egy törvény nem menne keresztül az országgűlésen, ráerőszakolta a tanácsra a törvényerejű rendelet kihirdetését. Mindenki számára világos, ha a népfelség elvét érvényesítő, valóban pluralista társadalmat kivánjuk a monolitikus államberendezkedés helyére kiépíteni, köztársasági elnöki intézményre van szükség, közepesen erős hatalmi jogkörökkel felruházva azt. Az intézmény szükségességét valamennyi tárgyaló fél elismerte, a ma is megoldatlan probléma ott keletkezett, hogy a tárgyalásokat lezáró okmányt az SZDSZ és a Fidesz nem írta alá, mert a tárgyalásokon nem döntöttek a Munkásőrség sorsáról, s arról, hogy az általános válsztások előtt vagy után választják meg a köztársasági elnököt, továbbá a pártvagyon sorsáról, valamint a pártok munkahelyi részvételéről. A Szabad Demokraták Szövetsége e négy pontot írva zászlajára aláírásgyüjtő akciót kezdeményezett, "Döntsőn a nép " címmel. Az azóta történtek lényegében kihúzták a szőnyeget az aláírásgyüjtők lába alól, a Minisztertanács feloszlatta a Munkásőrséget - a testület lefegyverzése október 23-án megkezdődött - törvényt hozott arról, hogy a pártok kivonulnak a munkahelyekről és arról is döntött az MSZMP utolsó kongresszusa, hogy a párt elszámol vagyonáról az Országgyűlésnek. A tiltakozó akció célja tehát már csak a köztársasági elnök megválasztásának formája és időpontja lehet, a másik három felvetett kérdésen túllépett a történelem. Az egyeztető tárgyalások során a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fidesz váltig ragazkodott ahhoz az álláspontjához, hogy a köztársasági elnököt az új országgyűlés válassza meg. Véleményünk szerint ez a megoldás jobban szolgálná a hatalmi ágak szétbontását. (folyt.)
1989. október 27., péntek 12:40
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|