|
|
|
|
MDF-nagygyűlés a Nemzeti Sportcsarnokban (1. rész)
|
1989. október 22., vasárnap - A Magyar Demokrata Fórum II. országos gyűlésének befejezését követően vasárnap este nagygyűlést rendezett az MDF a Nemzeti Sportcsarnokban.
Lezsák Sándor, az MDF elnökségének tagja elöljáróban elmondta, hogy a rendezvénynek különös aktualitást ad a most befejeződött MDF országos gyűlés, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójának első szabad megünneplése. A mintegy ezer fős közönséghez először Zimányi Tibor, a Recski Szövetség elnöke szólt. Egyebek közt hangsúlyozta, hogy a Recski Szövetség azért kötött megállapodást az MDF-fel, mert ez az a mozgalom, amely a pártérdeket képes a nemzet érdeke alá rendelni. Kiemelte, hogy az MDF mentes minden szélsőségtől, a józan mértékletesség jellemzi, de nem a megalkuvás. Ezután Dénes János, a Kőbányai Gyógyszerárugyár 1956-os munkástanácsának elnöke emlékezett vissza az akkori eseményekre. Csengey Dénes, az MDF elnökségének tagja beszédében kiemelte, hogy nagy nap előestéjéhez érkeztünk, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc ünnepe, valamint a negyedik magyar köztársaság kikiáltása előtt állunk. A továbbiakban arról szólt, hogy Magyarországon mindenki tudja: a lépés a diktatúrából a demokráciába elkerülhetetlen. Ám ez a lépés nem lesz könnyebb, mint elődeink bejövetele a Vereckei-szoroson. Az ország jelenleg az útkeresés állapotában van, az állampolgárok keresik azt a mozgalmat, azt a gondolatot, amelynek segítségével képesek megtenni a lépést a diktatúrából a demokráciába. A magyar népet el kell juttatni ahhoz a lehetőséghez, hogy az erre vonatkozó elképzelések közül szabadon kiválaszthassa azt, amelyik neki a legmegfelelőbbnek tűnik. Az MDF ezt figyelembevéve nem szorgalmaz koalíciót más pártokkal a választások előtt. A nagygyűlés résztvevőit üdvözölte Andrzej Potocki, aki a lengyel Szolidaritás és Michael Göbel, aki a keletnémet Új Fórum képviseletében vett részt az MDF országos gyűlésén. Ezt követően Csurka István mondott beszédet. Amit ma megélünk, az maga a békés forradalom - hangsúlyozta a szónok. - Holnap délben, amikor megszólalnak a harangok, és az Országház erkélyéről az Országgyűlés elnöke, a jelenlegi ideiglenes államfő kikiáltja a Magyar Köztársaságot, már törvénybe és alkotmányba van foglalva szinte minden követelés, amiért az utóbbi években küzdöttünk. (folyt.köv.)
1989. október 22., vasárnap 20:33
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
MDF-nagygyűlés a Nemzeti Sportcsarnokban (2. rész)
|
A továbbiakban rámutatott: nem engedhetjük meg, hogy ennek az átalakulásnak és új rendnek kárvallottjai is legyenek; nem engedhetjük meg, hogy ennek a demokráciának a javaiból ne részesedjék minden társadalmi réteg; nem engedhetjük meg, hogy ennek a csendes forradalomnak, amely egy rossz rendszer tönkremenésének a végső folyamata is volt, az igen borsos számláját ugyanazok fizessék meg, akik eddig is minden számlát megfizettek. Most akkor járunk el helyesen és az 1956-os forradalom szellemében - folytatta a szónok -, ha azon kezdünk gondolkozni, mit kell tennünk az újjáépítésben. Végezetül rendkívül fontosnak minősítette a választások mielőbbi megtartását, azt hangoztatva, hogy tiszta helyzetet most már csak a népszuverenitás gyakorlati megteremtése hozhat. Amit politikai egyezkedéssel, tárgyalással, parlamenti úton el lehetett érni, azt már elértük, most arra van szükség, hogy az egész társadalmat bevonják a történelemalakítás folyamatába, és ez csak a választások mielőbbi megtartásával lehetséges - hangsúlyozta Csurka István. A politikai nagygyűlés résztvevői nagy tapssal, felállva köszöntötték az esemény utolsó szónokát, Für Lajost. Az MDF köztársaságielnök-jelöltje hangoztatta: a szervezet számára lezárult a készülődés, az erőgyűjtés korszaka, a tettek, a megméretések ideje következik. Az MDF történelmi feladatai közé sorolta a közerkölcsök vészes lezüllésének megállítását, a legrobbant, kizsigerelt gazdaság életrekeltését, a nemzeti köz- és önérzet visszaállítását, a politikai demokrácia megteremtését, a helyhatósági önkormányzatok létrehozását. Mindezekkel egyidejűleg fontos feladat a nemzet függetlenségének, az állam szuverenitásának megteremtése. Für Lajos kifejezte meggyőződését, hogy a ma élők csak akkor lesznek méltók a múlthoz, csak akkor lesznek érdemesek a jövendő megbecsülésére, Európa és a nagyvilág bizalmára, ha meg tud mozdulni a nemzet minden polgára. Hangoztatta: nem elég talpra állni, el is kell indulni, felemelt fejjel, méltósággal, öntudattal, leküzdve a közönyt, a folytonos gyanúsítgatásokat, emberként és magyarként cselekedve egyszerre. (MTI)
1989. október 22., vasárnap 20:35
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|