|
|
|
|
Gondolatok a ártkongresszus előtt
|
---------------------------------- München, 1989. október 5. (SZER, Magyar híradó) - Ki lesz az MSZMP kongresszusának csődtömeggondnoka? A választ ugyan Vadász János sem tudja, de a kongresszus tétjéről vannak gondolatai: A küszöbönálló MSZMP-kongresszus engem olyan csődbe jutott vállalatra emlékeztet, amely hitelezőjének tömeges fellépése előtt utolsó kísérletet tesz, hogy szanálja, vagy ha ez nem lehetséges, felszámolja önmagát, és hitelt érdemlő jogutódot hozzon létre. Figyelembe véve a hazai csődtörvény eddigi csődjét, a szanálási és felszámolási kísérletek szánalmas tapasztalatait, melyek tanúsítják, hogy a magyarországi hatalom a tönkrement gazdasági vállalkozásai sorsát sem képes tisztességesen rendezni, nehéz feltételezni, hogy a csődbe ment központi hatalmi vállalkozása az MSZMP esetében sikeresebb lesz. Nyomban szükséges világosan kimondani: a tét természetesen nem az, hogy az MSZMP reformereinek sikerül-e diadalmaskodniuk az ultrakonzervatív sztálinisták felett. Ez a diadal olyannyira biztosított, hogy még kivívni sem szükséges. A Münnich Ferenc vagy a Kádár János Társaság, valamint más hasonló csoportok fellépése csupán arra jó, hogy velük összemérve egy Grósz Károly, egy Berecz János és az apparátus többsége is fontolva haladónak, megújúlásra kész, de túlzásoktól őrizkedő centristának tüntethető fel, a szélsőségek között. Sőt ezek a csoportocskák arra is alkalmasak, hogy a velük való leszámolással bizonyítani lehet a párt megújúlását, a múlttal való szakítását akkor is, ha a kongresszuson egyáltalán nem ez következik be. Mert az igazi tét az, hogy fennmarad-e a hatalmi párt ezen a kongresszuson, vagy pedig megszűnik. Ha fennmarad egységes apparátusával a kormányra, a közigazgatásra, erőszakszervekre, vállalatokra kiterjedő szövevényével együtt, ennek kétes előnyeit élvezve, de összes hátrányát hordozva kell majd befordulnia a választási célegyenesbe. Ha megszűnik, legalább két új párt lép a politikai porondra és a választási küzdelembe, lemondván a hatalmi párt manipulációs lehetőségeiről, de meg is szabadulván annak a tehernek jelentős részétől, amelyet a választásokon a hatalom pártjának viselnie kell. (folyt.)
1989. október 5., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|