|
|
 |
|
 |
Magyarország és a Vatikán kapcsolata
|
München, 1989. szeptember 15. (SZER, Magyar híradó) - Ma 25
esztendeje a jelenlegi bíboros államtitkár, Agostino Casaroli, akkor
mint a Vatikán külügyminisztere, aláírta Budapesten a Szentszéknek a
magyar kormánnyal kötött részleges megállapodását. Bojtár István
vonja meg az eltelt negyed század mérlegét, és beszél a jövő
kilátásairól.
- Az Observatore Romano ez alkalomból másfél gépelt oldal
terjedelmű jegyzetet tett közzé, amely - mint ilyen esetekben mindig
- nem a lap véleményét, hanem az államtitkárság, illetve a Szentszék
hivatalos felfogását tükrözi. E felfogásnak az a jegyzetben
megfogalmazott lényege, hogy pozitívan kell értékelni a megállapodás
25 esztendejét. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy pozitívan kell
értékelni magát a megállapodást is.
A Szentszék az évfordulón aligha mondhatott mást, kiváltképpen
most, amikor lehullófélben vannak, vagy talán már le is hullottak
azok a kötelékek, amelyekkel az állam gúzsba kötötte az egyházat, és
az lehet a benyomás, hogy mindez logikus végkifejlete annak, ami egy
negyed századdal ezelőtt elkezdődött.
Mivel azonban a benyomás hamis, hiszen az, hogy az egyház
Magyarországon visszanyeri szabadságát nem a Vatikán és a magyar
kormány tárgyalásainak, hanem végső soron a a Moszkvában megindult
politikai folyamatnak a következménye, a 25. évfordulón felmerülhet
a kérdés: vajon most nem inkább lelkiismeretvizsgálatot kell-e
tartani, s komolyan fontolóra venni: helyes volt-e az akkori lépés?
Helyes volt-e szóba állni azzal a rendszerrel, amelyet az itteni
kongregáció alig öt évvel ezelőtt korunk szégyenének nevezett? És
végeredményben nem inkább azokat igazolták-e a fejlemények, akik
Mindszenty bíborostól kezdve ellenezték a megállapodást? Hiszen csak
25 évet kellett volna kibírni, és mi ez, ha nem röpke pillanat az
egyház életében. (folyt.)
1989. szeptember 15., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|