|
|
|
|
- Interjú Vitray Tamással - 1. folyt.
|
Azon az értekezleten, ahol az úgynevezett kibővített elnökhelyettesi - azt hiszem így hívják hivatalosan ezt -, tehát ahol magyarán a televízió vezetői testülete jelen volt, amikor ezt tökéletes precízitással Bereczky ismertette, akkor a következő hozzászólásokból számomra világosan kiderült, hogy egyrészt egy, hát enyhén szólva nem túlságosan örömmel fogadott elképzelésről van szó - és bár senki nem mondta, hogy ő majd keresztbe rak, akadályoz, és így tovább - de ez olyan horderejű volt, én most Balót idézem, azt mondta, hogy az elmúlt 30 év televíziózásának legnagyobb horderejű lépése lett volna ez, hogy ezt nem lehet úgy - 55 éves elmúltam, nem lehet úgy - megpróbálni, hogy ne mindenkinek a részvételével és hathatós támogatásával. És akkor úgy éreztem: nekem ehhez nincs energiám, én már nem tudok ezzel megpróbálkozni. Hát ennyi volt tulajdonképpen, és ekkor léptem vissza, miután öt óra hosszat már tartott ez az értekezlet, amely a további két órában - ameddig még tartott - Baló Györgynek ajánlotta fel ugyanezt a lehetőséget. - Nem tart-e attól, hogy végül is a közönség jár rosszul? Vitray Tamás meghatározó egyénisége, az elmúlt három évtized magyar televíziózásának. - Nekem meggyőződésem, hogyha az Ön nagyon kedves föltételezését - mondjuk - valósnak veszem, akkor meggyőződésem, hogy a közönség jár jól. Mert én - egészen bizonyos, hogy elköszönhettem volna egyszer s mindenkorra attól, ami az egyetlen dolog, amit igazán szeretek és élvezek a televíziózásban: a műsorkészítés. Tehát, hogyha valójában a személyemhez fűződnek - hogy mondjam -, közönségelképzelések, akkor az elsősorban az, hogy műsorokat készítsek. Akár úgy, hogy magam szerepelek benne, akár úgy, hogy mint a sportosztálynak végül is gazdája vagyok. De szervezni, pénzt keríteni, (...) és így tovább - szóval mindazt, amivel ez jár: ezt csak nagyon-nagyon erőteljes támogatókkal, csak egybehangzó, összecsendülő zenekarral lehet. (folyt.)
1989. július 26., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|