|
|
|
|
Hallgatói vélemények
|
München, 1989. július 14. (SZER, A hallgatóé a szó) - Szép úrral beszélek? - Igen - Jó napot kívánok. Elnézést kérek, én csak szeretném felháborodásomat kifejezni. - No Örömmel venném. - Tudniillik volt benne ez az állítólagos arisztokrata hölgy. - Én azt hiszem, hogy valódi. - Igen. Én elhiszem, hogy valódi, de az, amiket Ő állított, én szerintem az nem valódi. - Azt nem tudom ellenőrizni, én leadtam úgy, ahogy ő elmondta, bízva abban, hogy érkezik rá észrevétel, és íme, máris érkezett. - Nagyon elcsodálkoztam önön, hogy egyáltalán ilyen műsort lead. - Örömmel veszem szintén, hogy ezt mondja, mert lehetőséget ad arra, hogy én megválaszoljak. Nevezetesen úgy, hogy én demokratikusan teret akarok minden olyan véleménynek biztosítani, amelyik nem sérti az emberek jó izlését, és nem kíván másokban erkölcsileg kárt okozni. Tehát ami ezeknek a kritériumoknak nem felel meg, azok mind elhangozhatnak az én műsoromban, így ön is amit elmond, el fog hangzani. - Én ezt mind megértem, de ne haragudjon, ezzel a hölggyel pontosan egy idős vagyok, mert én is negyvenkilencben születtem. Ugyanakkor jártam iskolába, amikor ő. Szerintem én ugyanazon a Magyarországon jártam iskolába, ahol ez a hölgy is. Soha nem láttam és nem hallottam, és nincs tudomásom arról, hogy bárkinek is tábla lett volna a nyakába akasztva, és azzal sétált volna az utcán, vagy pedig az arisztrokrata gyerekeket az iskolában verték volna. Nekem közvetlen osztálytársam volt kettő, aki arisztokrata családból származott, és nagyon jól megvoltunk vele, sőt az egyik legjobb barátnőm közé tartozott. (folyt.)
1989. július 14., péntek
|
Vissza »
|
|
- Hallgatói vélemény - 1. folyt.
|
Tehát egyszerűen nem tudom megérteni, emberek hogy tudnak ilyeneket állítani, amiről neki magának is tudnia kell, hogy ez nem fedi a valóságot. A másik: kijelentette azt az adásban, hogy ők ugyanúgy meg voltak bélyegezve, mint valamikor a zsidók, de ugyanakkor ő még a mai napig is az ő fiát úgy neveli, hogy: te különb vagy, mint a többi. Könyörgöm Szép úr Miért lenne az Ő gyermeke különb a többi gyermektől? - Azt hiszem, hogy ez az utóbbi talán nem így hangzott el. Úgy hangzott el: ha az ő embersége a gyerekének, tehát a gyermekének az embersége és a becsületessége, abba legyen különb másoknál, és akkor egyenértékűek az emberek. Tehát ez a kifejtése a hölgynek szerintem - lehet, hogy félreérthető volt - bennem azt a benyomást keltette éppen, hogy azt akarta kifejezni, miszerint nem érzi magát semmivel sem eltérőnek másoktól, tehát nem érzi magát ilyen értelemben arisztokratának. Nézze, a rádión egyébként gyakran történik, hogy félrehallja az ember, mert zavarják is - úgy értem, hogy zavaró zajok is vannak . - Igen, sokszor nagyon rosszul lehet hallani. - Ez a táblahistória, ezzel - megmondom őszintén - nem találkoztam. Én is ugyanezen a Magyarországon nőttem fel. Nem biztos, hogy bizonyos helyeken nem követtek el ilyen túlkapásokat, ez roppant gusztustalan megszégyenítés. Lehet, hogy megtették, nem kizárt. - Lehet, de én nem tudom. Éppen ma beszéltem telefonon egy 60 éves illetővel, aki olyan munkakörben dolgozott, hogy egész Magyarországot tulajdonképpen körbeutazta. És szóbakerült ez az ügy - mert borzasztóan fel vagyok emiatt háborodva -, és ő is azt mondta, hogy ilyen nem létezik. Nézze, én körbejártam az egész országot, és nem találkoztam ilyesmivel, pedig gondolom, 60 éves, és ha lett volna ilyesmi, létezett volna, ő biztos találkozott volna ilyesmivel. (folyt.)
1989. július 14., péntek
|
Vissza »
|
|
- Hallgatói vélemények - 2. folyt.
|
- Mindenesetre, ahol én gyerek voltam, ott ilyennel nem találkoztam. De most már, hogy másodszor szóba hoztuk ezt a táblakérdést, örülnék neki, ha a hallgatók közül, aki találkozott vele, hogy nyakába akasztottak volna embereknek táblát, amire rájuk nézve hátrányos szövegek voltak írva, örülnék, ha ezt elmondanák. - Igen, ez nagyon érdekes téma. - A másik téma, amivel úgy szintén nem értek teljesen egyet: maga nagyon sok olyan dolgot lead a rádióban adása közben, amire gondolom, nagyon sok embernek nincs szüksége, és nem kiváncsi rá, és sokkal szívesebben hallana történetesen más, ettől komolyabb dolgokat. Például volt rá eset, amikor felhívta önt egy hölgy, hogy a sógora elveszi a testvérének a levelét. Szóval ez olyan dolog, ami abszolút senkire nem tartozik. Első perctől kezdve követem a műsorát, tehát tulajdonképpen minden részét eddig még hallottam. - Ez a dolog magatartás tipus, mert én szeretném ezzel a műsorral a hallgatók mentalitását is bemutatni, és nem is törekszem rá, hogy kifejezetten kuriózum értékű riportokat készítsek, mivel ez tényleg a hallgatók műsora. Ha egy hallgató fontosnak érezte azt elmondani, hogy ő a sógornőjének írt, és az mit tudom én mit csinált, ez mint eset, ha túl egyéni, akkor nem hozom le, mert akkor unalmas, de ilyennel én már találkoztam elég sokkal, aki nálam azon panaszkodott, hogy X, Y ellopta a levelét. Az egész magyar hallgatóság arról panaszkodik, hogy a Belügyminisztérium még mindig cenzúrázza a leveleket. Tehát valahol ez a levélhistória úgy benne van a közérdeklődésben. - Igen. Ez velem is előfordult, hogy a levelet otthon cenzúrázták, amit küldtem. De szóval egyszerűen értelmét nem látom, hogy ez a hölgy mit akart azzal, hogy ön most mit tud ebben az ügyben csinálni. Na mindegy, ez teljesen független. (folyt.)
1989. július 14., péntek
|
Vissza »
|
|
- Hallgatói vélemények - 3. folyt.
|
Ellenben egy másik kérdés: volt önnek olyan műsora, amiben nem tudom, hölgy vagy úr, feltette a kérdést, hogy ha valaki kijön Németországba, és otthon esetleg nyugdíjas volt, milyen formában tudja itt a nyugdíjat szintén megszerezni? Most ez rokkantsági nyugdíj vagy öregkori nyugdíj, teljesen mindegy. Ön akkor azt mondta, hogy erre meg fogjuk kapni a választ, amit még a mai napig sem ... - Mert én sem kaptam meg. Már vannak részválaszaim, tehát úgy néz ki, hogy pozitív lesz a válasz. Nevezetesen az, hogy minden Nyugaton élő személy, akinek járt volna Magyarországon nyugdíj, azt megilleti. - Igen. - Megilleti ez a nyugdíj. Tisztázatlan még, hogy csak forintban veheti-e fel, vagy köteles a magyar állam azt átváltani valutára. Tehát ez tisztázatlan. Az is tisztázatlan, hogy ha forintban veheti fel, akkor itt felveheti-e forintban vagy haza kell érte utazni, vagy átutaltathatja-e másnak. Tehát bonyolult egyelőre az egész ügy, de már hivatalos tudakolódásra érkeztek olyan jelzések, hogy ez megy. No nem örülnek neki, hogy én ezt felbolygattam ezt a kérdést. - Ezzel kapcsolatban mondjuk nem személy szerint engem érint, hanem egy ismerősömet, de hogyha mondjuk ez törvénybe jön, tehát megkapható itt is, na most ez visszamenőleg is, vagy ez csak egy bizonyos időtől? - Na látja, ez is a tisztázandók közé tartozik. Találkoztam már egy esettel, ahol három évre visszamenőleg megkapta az illető. A logikus az lenne, hogy jár visszafelé mindaddig, ameddig, amikortól kezdve nem kapta meg az illető, mert végül is ő nem mondott le a nyugdíjáról. Tehát ha valaki nem mond le róla, és nem kéri a szüneteltetését, annak jár. (folyt.)
1989. július 14., péntek
|
Vissza »
|
|
- Hallgatói vélemények - 4. folyt.
|
- Szép úr Egyetlen egy kérdésem volna még, és aztán nem is tartom fel tovább. - Nem tart fel engem, mert ez a dolgom. - Ez a másik kérdésem. Szintén egy nemrégiben érkezett ismerősömet érinti, és mivel én megígértem neki, hogyha beszélek önnel, megkérdezem. Ez az illető itt megkapta, szóval minden papírja el van intézve, megkapta a Belügyminisztériumtól a hozzájárulást a német állampolgárságának a felvételére, de azzal a feltétellel, hogy a magyar állampolgárságáról le kell mondania. - Érdekes, mert nem szokták ezt a feltételt szabni. - Kapott ott a magyar követségről egy nyomtatványt, amiben - ez még ötvenhétben kiadott paragrafus alapján kitöltött nyomtatvány - olyan borzalmas kérdések vannak benne, és olyan borzalmas papírokat kérnek, ami egyszerűen szinte teljesíthetetlen. - Ezzel nem is így kell foglalkozni. Írjon az Elnöki Tanácsnak egy levelet, és kérje a magyar állampolgárságból történő elbocsátását. - Tehát nem kell neki a követségen keresztül? Mert ő azt a felvilágosítást kapta, hogy csak a követségen keresztül lehet ilyen formában ... - Nézze, ha az Elnöki Tanács nem kíván az ügyével foglalkozni egyenesben, akkor majd ő átteszi úgyis a követségre, de ez elképzelhetetlennek látszik, mert állampolgársági ügyekben az Elnöki Tanács illetékes dönteni. - Értem. - Örülök, hogy felhívott és jelentkezzék máskor is. - Jó. Nagyon szépen köszönöm a felvilágosítást. Viszont hallásra. (ZENE) (folyt.)
1989. július 14., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Hallgatói vélemények - 5. folyt.
|
- Nevet nem mondok, jó? - Jó. - Az egyik Szerkesztők fóruma műsorhoz szeretnék hozzászólni. Abban Kádár Jánosról volt szó. - Tessék. - Csak véleményem szerint egy dolog nem domborodott ki rendesen, mégpedig az, hogy Kádár nem volt legitim vezetője az országnak. Ennek akkor lenne jelentősége majd, hogyha egy demokratikusan választott kormány a hitelek visszafizetéséről dönt, ugyanis egy illegitim kormánynak nyújtott hitel sem jogilag, sem pedig morális szempontból szerintem nem elfogadható. Tehát ilyen alapon bárki bemehet például az utcáról is, és mondhatja, hogy én hitelt szeretnék, pár milliárd dollárt, és majd a magyar nép visszafizeti. Morálisan nézve pedig a nyugati bankok egy diktatúrát támogattak. - Igen. - Erről a kérdésről ennyit szerettem volna mondani. - Annyit tegyünk még hozzá, hogy elképzelhető volna - megvalósításra nem ajánlatos, de elképzelhető volna -, hogy Magyarország, ha szabad választások után rendelkezik egy legitim kormánnyal és egy, a nép által megválasztott parlamenttel, és azt mondja, hogy nem mi vettük fel ezeket a hiteleket, semmi közünk ahhoz a kormányhoz, amelyik felvette ... - Igen. - Ekkor az történne, hogy Magyarország mindenféle hitelkapcsolatból végérvényesen vagy legalábbis igen hosszú időre kizárná magát, és gondolom, hogy Etiópia hozzá képest a gazdag országok közé tartozna azt követően. Tehát jogilag igaz az, hogy Magyarországon az a diktatúra igazság szerint nem lett volna jogosult fellépni a nép nevében és hiteleket felvenni, amivel ráadásul el sem számolt, csak a folytatásra tekintettel ezt az egész kérdést nem söpörheti le az asztalról senki. (folyt.)
1989. július 14., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Hallgatói vélemények - 6. folyt.
|
- Csak akkor ez a nyugati bankok részéről felemás megoldás lenne akkor, nem? Nem lennének egészen következetesek, hogyha így viselkednének, nem? - Igen. Csak általában a pénzvilág kevésbé veszi figyelembe a politikai helyzetet, sokkal inkább a saját befektetéseinek a hozalékával törődik. Hangsúlyozom, ez a kettő nem zárja ki egymást. És van egy olyan dolog, amit a bankok nagyon jól tudnak. ... Halló Megszakadt - Halló Elnézést kérek, én hívnám megint. - Nem tudom visszahívni? - Sajnos, nem. - Durván megszakadtunk. Honnét tetszik hívni? - Budapestről. - Budapestről? - Igen. Szóval a másik dolog pedig az lett volna, hogy hát én ott voltam, és hallottam Orbán Viktor beszédét, amelyet azóta is szeretnék neki megköszönni. És talán csak egy dologban tér el a véleményünk, hogy szerintem politikailag célravezetőbb lenne nem a szovjet csapatok azonnali kivonását követelni, hanem egy azonnali népszavazást követelni erről a kérdésről. És amennyiben a nép úgy dönt, hogy a szovjet csapatoknak el kell hagyniuk Magyarországot, én azt hiszem, hogy ezzel a továbbiakban nem vitatkozhat senki. - Mindenesetre erősítené azt a nyugati törekvést, hogy a szovjetek vonuljanak ki Kelet-Európa országaiból, abban a formában, ahogy most bent vannak. Nem a katonai jelenlétük a problematikus elsősorban - Nyugaton is vannak katonai alakulatok -, a politikai jelenlétüket kellene teljesen megszüntetni, és a katonai jelenlétüket olyanná formálni, hogy ez az ő politikai jelenlétüket ne erősítse. (folyt.)
1989. július 14., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Hallgatói vélemények - 7. folyt.
|
- Ha megtisztelne azzal, hogy a kádári legitimitásról még mondana néhány szót, mert ez az egész hitelfelvételi história, valamint a Kádár-uralomnak a problémái nagyon erősen összefüggnek. - Olyan sokat, sajnos, ezekről a dolgokról nem tudok. Véleményem szerint pontosan az kellene, hogy nyilvánosan valaki utánanézne, esetleg valamilyen szervezet ennek pontosan utánanézne, hogy kik vették fel a hitelt, mikor, mennyit, hogyan lettek ezek a hitelek felhasználva. Egy független szervezetre gondolok természetesen. Ezt publikálnák. És akkor többet tudnánk erről a kérdésről, és akkor tudnánk, kik a felelősök. Mert most még azt sem tudjuk, hogy kik a felelősök. - Tehát arra gondol, hogy történjék egy közzététele annak, hogy mikor, milyen hitelt milyen célból vettek fel, mire használták. - Még egy fontos dolgot szeretnék mondani, hogy Magyarországon nem sikerülne ez az utánanézés, akkor ezt Nyugatról kellene megcsinálni, és azt hiszem, hogy ennek politikai akadályai Nyugatról nem lehetnének. (ZENE) - Jó napot kívánok - Csókolom a kezeit. Az adásban lévő műsor, amit most a hallgatók hallnak, helyt adna annak, hogy ön röviden bemutatkozzék, annak érdekében, hogy amennyiben magyar orvos vagy német kollégája szeretné az ön lehetőségeit hasznosítani, akkor tudjon erről a körülményről, hogy Bécsben, illetve Bécs mellett él egy magyar körzeti orvosnő. Azt hiszem, belgyógyászatra van specializálva, ugye? - Nem. Körzeti orvosként dolgoztam, előtte pedig pszichiátrián. - A pszichiátriát szakvizsgáig elvitte? - Nem. - Tehát gyakorlata van pszichiátriából? - Igen. (folyt.)
1989. július 14., péntek
|
Vissza »
|
|
- Hallgatói vélemények - 8. folyt.
|
- És körzeti orvosként mennyi ideig folytatott praxist Magyarországon? - 9 éven keresztül. - Tehát akkor elmondhatjuk, hogy egy olyan körzeti orvosnő, aki 9 éven át praktizált vidéken, tehát vidéki kisvárosban Magyaroroszágon. - Igen. - Szeretne ismét a szakmájában dolgozni. Osztrák állampolgárságuk megvan, vagy csak menedékjog? - Menedékjog. - Tehát osztrák menedékjoguk van, vagyis munkavállalói engedéllyel rendelkezik, de a diplomája nincs honosítva, ugye? - Igen. Beadtam a nosztrifikációra a kérelmet. - És mit ígértek ezzel kapcsolatban? - Egyelőre még választ sem kaptam. Tehát a szükséges fordítást, illetve okmányokat beadtam, de lehet, hogy az idő még túl rövid ahhoz, hogy választ kapjak az egyetemtől. - Értem. Néhány szót mondana arról, hogy miben érzi magát legerősebbnek - tehát úgy a szakmán belül -, hol érzi magát leggyakorlotabbnak? - Elsősorban a pszichiátria érdekel, de ugyanakkor a hosszanfolytatott általános orvosi munkában a belgyógyászat volt az, ami előtérbe került. - Tehát minden olyan praxisban tudna munkát vállalni, akár egy kisegítőt is egyelőre, ahol egy 9 éves gyakorlattal rendelkező körzeti orvosnak van lehetősége betegek közelébe kerülni. - Igen. - Az elhangzott időből könnyen kiszámítható, hogy az orvosnő, aki munkát keres, nem idős, viszont már kelleőn gyakorlott. Körülbelül - anélkül, hogy ön mondaná - én azt mondom, hogy olyan 30-32 éves. (folyt.)
1989. július 14., péntek
|
Vissza »
|
|
- Hallgatói vélemények - 9. folyt.
|
- 36. - 36 éves. Ez még nagyon szép kor, orvosnál még fiatal kor. Mindazoknak kérem a jelentkezését, akik esetleg tudnának tanácsot adni az ön elhelyezkedésében, vagy segíten, hogy ezt a műsort 21-02-39-16-ot szerdán és szombaton 16 óra után hívják fel. Köszönöm a beszélgetést. Viszonthallásra. - Köszönöm. Viszonthallásra. (ZENE) - Halló. - Jó estét kívánok, Szép úr. Egy kérésem lenne. Mind a három alkalommal hallgattam a Hallgatók fórumát. Azzal a bizonyos összetartással kapcsolatban már tetszik tudni, hogy én is itt vagyok. - Igen. Arra válaszolt egy hallgató. - Kérem? - Egy hallgató válaszolt, ő szerinte ez nem létezik, hogy így van. - Igen. Na most az a helyzet, hogy én az illetőre rá is ismertem, kitapintottam, hogy kaposvári. És ez valós. Az igaz, hogy nem általános, mert november 7-ikén egy, a Kádár-korszakot kivéve most már nincs az a nagy összetartás, mint szokott lenni, de akkor, amikor tárgyalt az MSZMP pénteken, szombaton, akkor az volt. Csak nem jelöltem meg az illetőnek a nevét, nem akartam kompromittálni. Én 50 éves vagyok, én olyat nem teszek, hogy felhívok egy történészt, (....) és akkor valótlan adatokat állítok. - Tehát akkor pontosítsuk a dolgot. Itt arról volt szó, hogy bizonyos napokon, amikor Magyarországon frekventáltabb események történnek, tehát olyan események, amik társadalmilag fontosnak látszanak, akkor a fegyveres testületek úgynevezett összetartása, vagyis gyors elérhetőségének a biztosítása el van rendelve, más alkalmakkor ez kevésbé ilyen szigorú, ugye? (folyt.)
1989. július 14., péntek
|
Vissza »
|
|
- Hallgatói vélemények - 10. folyt.
|
- Igen. Így van. És akkor, amikor én ezt mondtam: pénteken, szombaton, ez való igaz volt. - Akkor ez igaz volt, az esemény elmúltával pedig már nem úgy volt igaz. - Már az a helyzet, tudja, hogy úgy kacsázott ez az illető, mint ha más érdekelné őket, és akkor a végén nálam kötött ki. Tehát nálam leesett a tantusz, meg gondolom, önnél is. És még annyit szeretnék elmondani röviden nagyon, nekem az a személyes véleményem, hogyha Pozsgay meg Németh Miklós Nagy Imre koporsója mellett állt, most meg odaáll majd a hóhér koporsója mellé, a népszerűségükből ők veszíteni fognak, mert az emberekben egy ilyen gondolat merül fel, hogy mi van ilyenkor, mint ahogy Gorbacsov ott hagyta a temetést, tehát elment Franciaországba Mitterand-hoz. - Tehát arra gondol ön, hogy Gorbacsov nem vett részt Gromiko temetésén. A mai napon, amikor ennek a műsornak az ismétlései mennek - a délutáni és az esti ismétlései - került sor Kádár János temetésére, a hallgatóval pedig, a kaposvári hallgatóval pár nappal előtte készítettem a felvételt. (ZENE) - Jó napot kívánok. Szabad Európa Rádió? - Igen. - Nagy Antalné vagyok Poppenhausenból. Egy nagyon nagy kérésem lenne, csak érdeklődni szeretnék, hogy tudnának nekem segíteni. Mi januárban jöttünk ide. Na most megtudtuk, hogy a férjem, tehát két részről van beadva a németség. Nem tudom, a nevemet, ha lehet, akkor azt nem, inkább önök, az nem baj ha tudják, hogy a férjemnek a nagyszülei, ahol laktak Budapest környékén, a Velencei- tónál azt a két falut kitelepítették negyvenötben. (folyt.)
1989. július 14., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Hallgatói vélemények - 11. folyt.
|
- Igen. - Itt nem tudjuk, hogy hova forduljunk, vagy hol keressük meg őket. - Tessék bemondani a két falunak a nevét. - Igen. - És akkor én megkérem azokat a hallgatókat, akik közül valaki ezekből a faluból származik, hogy írjon nekünk egy levelet, és abban jelentkezzen. - Van név is, akik állítólag itt laknak NSZK-ban. A nagyszülők már bizonyos, hogy meghaltak. Egyetlen egy fiú, aki tanár, az még valószínű, hogy él. - Jó. Tessék bemondani, kit keres, és akkor azt leadom. - Az egyik falunak a neve Vértesacsa. - Tehát vértesacsai lakost keres, aki önök mellett tanúskodhat, ugye? - Ebbe a faluba állítólag csak úgy hívták őket, hogy Pálinkások, tehát Pálinkás volt a név. - Igen. - A másik falu Nadap. - Nadap, ahol van az őstalapzat, őspont Magyarországon. - Ez pedig Keilbach. - Tehát Keilbach. Mi a másik neve? - Keilbach Anna. Na most Pálinkás Ferencné ez a Keilbach Anna, ez az unokájával jött ki 1945-ben, akkor telepítették ki ezt a két falut. Az unokát is Pálinkás Ferencnek hívják. Szeretnék, mert az a helyzet, hogy minden papírunk megvan, nekem is, a férjemnek is. - Jó, értem. Akkor hadd javasoljak valamit: meg kell akkor az önök nevét mondanunk, ha már így a hallgatók színe elé bocsátja ezt a problémát, mert aki jelentkezni akar, az tudja, hogy kinek a kérésére jelentkezik. (folyt.)
1989. július 14., péntek
|
Vissza »
|
|
- Hallgatói vélemények - 12. folyt.
|
- A férjemnek a neve Nagy Antal. - És az öné, a leánykori? - Az enyém Tordai Ildikó, de apám magyarosíttatta. Ő pedig Tauber. - És önök hol laktak, Vértesacsán vagy Nadapon? - Én nem, az egész más dolog, mi itt a Tauber folyó és a Tauber völgyében lévő faluban(?)éltünk. Na most abból, külön dolog megkérdezni, Grosspertdorfban született az én nagypapám, 21-en voltak testvérek. Na most mi itt Grosspertdorfban is, mint kiderült, az egész család elköltözött, és nem tudják, hogy hova. A nagyapámék 21-en voltak testvérek, és egyszerűen ezek közül sem találunk senkit. - Én csak annyit tudok segíteni, hogy most amit önnel beszéltem, azt leadom, és megkérem azokat, akik ebben tudnának önnek segíteni, azok írjanak a Szabad Európa Rádió címére, és az én nevemet tüntessék fel a borítékra, s akkor én önnek, ha jelentkezik, ismét meg fogom mondani. +++
1989. július 14., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|