|
|
 |
|
 |
George Bush életrajza (1. rész)
|
1989. július 10., hétfő - Az Amerikai Egyesült Államok 41. elnöke, George Herbert Walker Bush, 1989. január 20-án tette le a hivatali esküt.
G. Bush 1924. június 12-én született a Massachusetts állambeli
Miltonban. 1942 júniusában végzett a Phillips (Repülő) Akadémián
(Andover, Massachusetts) és 18. születésnapján bevonult az Egyesült
Államok haditengerészetének tartalék erőihez, másodosztályú
tengerészként. G. Bush, aki még tizennyolc évesen sikerrel tette le
a pilótavizsgát és megkapta tiszti kinevezését, akkor az Egyesült
Államok haditengerészetének legfiatalabb pilótája volt.
1942 augusztusától 1945 szeptemberéig aktív állományban
szolgált. A San Jacinto repülőgép-anyahajóról induló torpedóbombázó
bevetéseken vett részt a Csendes-óceáni hadszíntéren. A repülési
érdemkereszt és három más repülős kitüntetés birtokosa.
A háború végeztével a Yale Egyetemen folytatta tanulmányait,
ahol kiváló eredménnyel 1948-ban közgazdaságtani diplomát szerzett
(a Phi Béta Kappa klub tagjaként). Az egyetemi baseball-csapat
kapitánya volt.
Az egyetem elvégzése után G. Bush Texasba költözött és 1948-50
között a Dresser Industries vállalatnál dolgozott gyakornokként,
majd nyugat-texasi és kaliforniai beszerző ügynökként. 1951-ben
társalapítója a Bush-Overby kőolajipari kisvállalatnak. 1953-ban
társalapítóként létrehozta a Zapata Petroleum Corporationt, egy
évvel később pedig már egy harmadik cég, a Zapata Off-Shore Company
alapítója és elnöke. A szárnyait bontogató cég úttörő szerepet
vállalt a kontinentális talapzaton működő kőolajfúró-berendezések
kísérleti gyártásában.
1966-ban Texas 7. körzetében beválasztották az Egyesült Államok
képviselőházába. G. Busht, azon kevés képviselők egyikét, akit
újoncként beválasztottak a költségvetési eljárási kérdésekkel
foglalkozó bizottságba, két év múlva ellenjelölt nélkül újra
megválasztották képviselőnek. 1971-től 1973-ig az Egyesült Államok
ENSZ-nagyköveteként, majd 1973 januárjától 1974 szeptemberéig a
Republikánus Párt Országos Bizottságának elnökeként szolgált. 1974
októberében Pekingbe utazott, ahol több mint egy évet szolgált az
Egyesült Államok Összekötő Hivatalának vezetőjeként. (folyt. köv.)
1989. július 10., hétfő 14:11
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|