|
|
|
|
VSZ-dokumentumok 3.
|
A bukaresti tanácskozás nyilatkozatának aláírói egyetértenek a Szovjetuniónak azzal a szándékával, hogy a NATO-országok készsége esetén tárgyalásokat kezd a harcászati nukleáris fegyverekről, és kész egyoldalúan tovább csökkenteni Európában lévő harcászati nukleáris rakétáit. A tagállamok támogatják a Szovjetuniónak azt a döntését, hogy még az idén egyoldalúan kivon a szövetséges szocialista országok területéről 500 harcászati nukleáris töltetet. Támogatják azt a bejelentését is, hogy 1989-91 között kész kivonni szövetségesei területéről valamennyi nukleáris harcászati eszközét, ha az Egyesült Államok arányos válaszlépést tesz. A VSZ nyilatkozata ugyanakkor rámutat arra, hogy a katonai egyensúly mind alacsonyabb szinten történő megvalósulása során nem lehet figyelmen kívül hagyni a haditengerészeti erőket és fegyverzetüket, valamint a haditengerészeti tevékenységet. A tagállamok ezért arra törekszenek, hogy e támakörben aktívabbá váljék a párbeszéd. Az érdekelteknek, s elsősorban a jelentős tengeri hatalmaknak, meg kell kezdeniük külön-tárgyalásaikat. Ami az általános európai politikai légkört, a kontinens államai közötti kapcsolatokat illeti, a VSZ-tagországok leszögezték: az egyes államok vagy államcsoportok közötti különbségek nem akadályozhatják a kölcsönös megértést és együttműködést. Éppen ellenkezőleg, az európai népek tapasztalatainak sokrétűsége a kölcsönös gazdagodás forrásává válhat. A VSZ nyilatkozata határozottan leszögezi: az európai béke és együttműködés alapvető feltétele, hogy minden országban maradéktalanul érvényre juttassák azokat az emberi jogokat és alapvető szabadságjogokat, amelyek az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatában és az Emberi Jogok Nemzetközi Szerződéseiben, a Helsinki Záróokmányban, valamint más, az ENSZ és az összeurópai folyamat keretei között elfogadott dokumentumokban fogalmazódtak meg. Ami az államközi kapcsolatok általános normáit illeti, a VSZ-országok abból indulnak ki, hogy minden nép maga határozza meg országának sorsát, jogában áll megválasztania a maga számára legalkalmasabbnak tartott társadalmi, politikai és gazdasági rendszert, állami berendezkedést. A társadalmi berendezkedés kérdésében nem létezik egyfajta szabvány. (folyt.)
1989. július 8., szombat 18:39
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|