|
|
|
|
A magyarországi egyházi megújhodás
|
Washington 1989. július 06. (Amerika Hangja) - Simányi Tibor. 15 esztendővel ezelőtt, 1974 októberében sajtókonferenciát rendezett a nagynevű berlini Propilén könykiadó vállalat. Bemutatta a világsajtónak új könyvét, s megjelent ott a könyv szerzője is, Mindszenty József magyar bíboros prímás. A német nyelvű kiadással egyidőben jelent meg Kanadában a magyar nyelvű kiadás. Mindszenty bíboros, a magyar katolikus egyház mártírja, akit a rákosista rendőrség meghurcolt, kínzott, ütlegelt, akit bírósági tárgyalásnak nevezett komédiában elítéltek, aki 1956 novemberétől 1971 szeptemberéig a budapesti amerikai követségen élt, s azután Nixon elnök udvarias hangú leveléből megértette - így írja -, hogy többé nem szívesen látott vendég a követségen. Ezután követte a pápa felhívását és elhagyta az országot. De ez az erős jellemű főpap valahol a Vatikánnak is mártírja lett. Éppen letartóztatása 25. évfordulóján, 1973. december 18-án értesítette őt VI. Pál pápa arról, hogy az esztergomi érseki széket megüresedettnek nyilvánította. Mindszenty bíboros ezt nem fogadta el. Minderről, elsősorban Mindszenty József személyéről és működéséről, még vagy két hónappal ezelőtt nemigen lehetett beszélni Magyarországon. Minden demokratikus fejlődés ellenére sem. És most íme megjelenik Mindszenty József említett könyve és átütő siker a magyar könyvpiacon. A könyv egyik utolsó fejezetének címe: A békepapok visszatérnek. Azonban annyi idő után ismét eltünnek a rossz emlékű békepapok. Mindez a Magyar Katolikus Egyházat nagy nehézségek elé állítja. Hiszen az évtizedes elnyomás után, amikor a világtól és Rómától hermetikusan elzárva légszomjasan kellett élnie és szellemi katakombákban titokban működnie, anyagilag és szervezetileg szinte csődbe jutott. Segítségre van szüksége, hogy pásztori elhivatottságának eleget tehessen. Segítséget pedig csak külföldről várhat. A Püspöki Karnak nincs titkársága, némely püspöknek telefonja sincs. Az első lépés az egyház ujjászervezése kell legyen, ezért a Püspöki Kar elsőrendü célja olyan intézet felállítása, amely a papok és a laikusok szervezett működését irányítja. (folyt.)
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|