|
|
|
|
A politikai egyeztető tárgyalások - második forduló (22. rész)
|
A harmadik oldal üdvözli, egyúttal kiemelt fontosságot tulajdonít annak, hogy a gazdasági válság társadalmi következményeinek kezelése és a gazdasági válság elhárításának stratégiai kérdései méltó szerepet kaptak a politikai egyeztető tárgyalások témái között. Hisszük, hogy e kérdések megvitatása nélkül a politikai konszenzust célzó tárgyalások sem nyugodhatnak szilárd alapokon. A két tárgykörű tárgyalásokat indokolja az a körülmény is, hogy a politikai, a gazdasági és a társadalmi reformfolyamat nem választható el egymástól - erre történelmi tapasztalatok is figyelmeztetnek -, azoknak összehangoltan kell előrehaladniuk. Meggyőződésem, hogy a társadalom nagyobb része e két téma közös megoldásában együttesen érdekelt, és bizalma is csak a két téma együttes megoldásával állítható vissza. - Bevezető gondolataim lezárásaként szeretném jelezni, hogy a harmadik oldal üdvözli és nagyra értékeli a tárgyalópartnereknek már a tárgyalások e korai szakaszában azt a toleranciáját, azt a felelősségérzetét, hogy a második témakört is fölvették a tárgyalás napirendjére. - A harmadik tárgyalófél képviselői a legsürgetőbb feladatnak azt tartják, hogy az általuk képviselt társadalmi rétegek - a bérből és fizetésből élők, a nyugdíjasok, fiatalok, nők, a helyi közösségek - fokozott védelemben részesüljenek a gazdasági válság következményeivel: az inflációval, a munkahelyek elvesztésével, a költségvetés szociális célú szerepvállalásának visszaszorulásával szemben. A szociális biztonság erősítése, az időskorúak, a többgyerekes családok, a családot alapító fiatalok, a munkahelyüket elvesztők, illetve a munkaképességükben korlátozottak körében intézményes garanciák megszilárdítását igényli. Az állampolgári létbiztonság intézményes garanciáinak kiépítésénél nem a létező - más történelmi, társadalmi feltételek között kialakult - modelleket kell lemásolni, hanem a tapasztalatok fölhasználásával sajátos, a magyar helyzetnek megfelelő megoldásokra van szükség. Ezek elveinek és egyes konkrét megoldási módjainak kimunkálását a tárgyalások megkerülhetetlen feladatának tekintjük. Talán nem felesleges emlékeztetni arra, hogy éppen a szakszervezetek által igényelt és kidolgozott bérreform bevezetésére a szociális védő háló megteremtésére utalunk ezekben a gondolatokban. (folyt. köv.)
1989. június 21., szerda 22:10
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|