|
|
|
|
Politikai egyeztető tárgyalások - Második forduló (21. rész)
|
Különösen nagy figyelmet kell fordítani azoknak a hatásoknak a kivédésére, amelyek a leginkább rombolják a kialakult életformákat, és a megszokott életkeretek szétesésével a gyors deklasszálódás vagy a teljes egzisztenciális összeomlás veszélyeivel fenyegetnek. A szűkös erőforrásokat elosztó állami szociálpolitika elidegenedett intézményrendszere erre nem képes garanciát nyújtani, és a kormányzat, a helyi tanácsok és a gazdasági szervezetek önkényes, kapkodó döntései következtében az élet tervezhetőségének az esélyei minimálisra csökkentek, ugyanakkor a helyzet napról napra romlik. A válság gazdasági és szociális következményeiről akkor és csak akkor lehet tágyalni, ha a hatalommal, intézményekkel nem rendelkező Ellenzéki Kerekasztal képviselői hozzájutnak az ehhez nélkülözhetetlen, elégséges, pontos és eddig jórészt hatalmi monopóliumként kezelt információkhoz. Ma nem az a probléma, hogy a kormányzat nem látja: elengedhetetlen a tulajdonviszonyok átalakítása, a gazdaság szerkezetváltása, az adósság kezelése, az infláció fékezése, a válság lakosságra háruló következményeinek lehetséges mérséklése, hanem az, hogy a kormányzat az MSZMP, az államapparátus és a gazdaság egyes területeit uraló érdekcsoportok foglyaként csak ezen, mozgásterét meghatározó erők szándékait és érdekeit tudja érvényesíteni. Az utóbbi hónapok törvénykezése is megmutatta: a mai parlament, mivel benne éppen az említett érdekcsoportok rendelkeznek túlsúllyal, nem alkalmas arra, hogy valóban ellenőrizze a kormányt. Amikor az Ellenzéki Kerekasztal gazdaságról tárgyal, természetesen nem kívánja felhatalmazás nélkül helyettesíteni az Országgyűlést. Ellenkezőleg, kötelességének azt tartja, hogy megakadályozza a választásokig a szűk csoportok érdekeinek megfelelő, a távolabbi jövőt is meghatározó döntések meghozatalát. Nincsenek és nem is lehetnek illúzióink: míg a politika sarkalatos kérdéseiben ha itt megállapodunk, akár már a közeli jövőben is érzékelhetővé válnak az eredmények; a gazdasági tárgyalásokkal azonban legjobb esetben is csak a zuhanás, a leszakadás megállításának intézményi feltételeit teremthetjük meg. A politikai megállapodások nyomán, a szabad választásokkal már jelenünket is megnyerhetjük, a gazdaságiakkal csak jövőnket biztosíthatjuk. (folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 22:09
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|