|
|
|
|
A politikai egyeztető tárgyalások második fordulója (6. rész)
|
Ez a berendezkedési forma a közös magatartást illetően csakis a türelemre, a kölcsönös megértésre épülhet. Ebből a megértésből következik, hogy az MSZMP nem kívánja saját világnézetét és politikai törekvéseit kényszer útján, vagy különböző kényszerítő intézmények alkalmazásával általános társadalmi programmá tenni, csakis a választási küzdelemben megméretni. Ugyanakkor elvárja és reméli, hogy ebben a választási küzdelemben saját szociális programját és világnézeti, politikai elképzeléseit ugyanolyan szabadon hirdetheti, mint a többi párt és mozgalom. Ez a politikai szándékok dolgában fontos bejelentés következményekkel és remélhetően megfelelő következményekkel jár a törvényalkotásra, az állami berendezkedés megtervezésére. E tekintetben a Magyar Szocialista Munkáspárt következetesen tartva magát az előbb megfogalmazott elvekhez, az állami berendezkedés szempontjából az alkotmányos garanciákkal rendelkező jogállamot tartja a XX. századvégi európai Magyarország számára a legalkalmasabbnak. Ez a jogállami forma természetesen megköveteli az itt most halasztást szenvedő törvények meghozatalát. Alkotmányelőkészítés, választási törvény, az államformáról vagy a köztársasági elnökről szóló törvény és a pártok működését szabályozó jogszabályok nélkül ez a jogállami berendezkedés nem valósítható meg. A helyzet paradoxonát is érzékeli a Magyar Szocialista Munkáspárt: olyan feltételek között kell elvégezni ezt a feladatot, amikor sokan vitatják annak a törvényhozó testületnek a legitimitását, amely ezen törvények meghozatalára hivatott. E helyzet feloldása csak itt a tárgyalóasztalnál képzelhető el. Szeretném kijelenteni, hogy a törvényhozó munkát nem kellene megakadályoznunk. A törvényhozásnak szabad utat kellene engedni ahhoz, hogy az ország ne a bénultság és a szétesés reménytelenségével nézzen a jogállam megteremtése elé. Reményt kellene adni ahhoz, hogy a nemzetért, az országért felelős, s ezt a felelősséget - miként az előző tárgyaláson is elhangzott - nem egyenlő mértékben hordozó tárgyaló felek megállapodásra jutnak a jogállam megteremtésében és berendezésében. A tárgyalásokon tehát a konkrét törvénytervezetek dolgában előzetes politikai egyezségre kell jutnunk, s utána a kormány ezen egyezség szellemében terjesztheti az Országgyűlés elé a javaslatokat. Bízni kell abban, hogy a Parlament pontosan érzékeli azt a politikai folyamatot, amely az országban zajlik és a tárgyalóasztalnál megszületett egyezséget akceptálja és törvényerőre emeli. (folyt. köv.)
1989. június 21., szerda 20:28
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|