|
|
|
|
Katonai hírmagyarázónk írja: Fegyverzetcsökkentési kilátások 1.
|
1989. június 20. kedd (MTI-Press) - Nyár lévén a politikai-diplomáciai "frontokon" hamarosan beáll az ilyenkor szokásos átmeneti és vizonylagos szélcsend, az uborkaszezon. A néhány hetes szünetben a kelet-nyugati párbeszédben résztvevő delegációk tagjai pihennek ugyan, de azért közben - kormányaikkal konzultálva - készülnek az őszi fordulóra, amely hosszú távra meghatározhatja földrészünk jövőjét.
A rendezésre váró legfőbb probléma a NATO és a Varsói Szerződés hagyományos fegyveres erőinek, fegyverzetének a közös felső "plafonok" alá szorítása, a ténylegesen meglévő egyensúlyi különbségek, az úgynevezett aszimmetriák fokozatos megszüntetéséhez vezető utak-módok felkutatása. Megegyezés esetén egyik szövetségi rendszernek sem lehetne nagyobb katonai ereje a másikénál, természetesen gondosan számba véve a hadviselési képesség valamennyi összetevőjét. Vélhetően egy hosszabb periódusra elnyúló fejlődési szakaszban olyan, kizárólag védelmi funkciókra alkalmas haderőstruktúrát kellene kialakítaniuk, amely mindkét oldalon oszlatná a váratlan rajtaütéstől való félelemérzetet, s kölcsönösen lehetetlenné tenné a támadó harci cselekmények kezdeményezését, vagy folytatását. E struktúra létrejöttének alapvető előfeltétele a nukleáris fenyegetés megszüntetése, annak megbízható kizárása, hogy Európában bármikor is tömegpusztító harceszközöket vethessenek be. Ha a tárgyaló felek a legáltalánosabb európai biztonsági érdekeket tartják szem előtt, akkor nem lehet megállni a "kettős nulla megoldást" eredményező 1987-es szovjet-amerikai INF-szerződés határainál (mint ismeretes, ennek értelmében a jövő év végéig megsemmisítik az európai telepítésű 500-1000, valamint az 1000-5500 kilométerig célba juttatható nukleáris hordozókat, s értelemszerűen leszerelik robbanótölteteiket is.) A legveszélyesebb két fegyverzeti kategória felszámolásának logikájából eredően tovább kell lépni az 500 kilométeres hatótávolságon aluli nukleáris eszközök számának csökkentése, sőt - bizonyos "minimalizálásuk" után - teljes felszámolásuk felé. Ezzel merőben ellentétes lenne a NATO korszerűsítési programjának végrehajtása ami - ha nem sikerülne megakadályozni - az akció-reakció folyamatában bizonyosan a fegyverkezési verseny újabb hullámát indítaná el. A VSZ erre időben felhívta a figyelmet és javasolta: kezdjenek mielőbb külön tárgyalásokat, addig is azonban mindkét fél tartózkodjék a harcászati atomfegyverek továbbfejlesztésétől, mennyiségük növelésétől. (folyt)
1989. június 20., kedd 14:04
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|