|
|
|
|
A ,,Társaság a Világkiállításért,, Országos Egyesület nyílt levele Németh Miklós miniszterelnöknek (2. rész) (OS)
|
A magyar írók és költők műveit számos nyelvre lefordították, de hogy kinek mely művét, azt még a művelt hazai sem igen tudja. Külföldön élt magyarnak nemritkán emlékművel tiszteleg egy-egy kis közösség: most be lehetne mutatni, hogy a világ mely városában, településén kinek állítottak emléket. Olyan tények ezek, amelyek mind az itt élők, mind a külföldiek előtt érdekesek, megtekintésre méltóak. És e tények között igen izgalmasak az egyháztörténeti - egyházi vonatkozások is. A kiállításon tehát komoly szerephez kell juttatni a magyar egyházakat is. Mivel szegényedik a világ, hat év múlva már csak az fog költséges utazásra vállalkozni, akinek valóban izgalmas, maradandó értékű tényeket tudunk felmutatni. A második és harmadik generációs magyarság is eljön egy ilyen bemutatóra, áldoz rá, mert érdekli a múlt, érdekli honnan eredtek a génjei. Az sem elvetendő ötlet, hogy vállalkozzanak a magyar családok arra: egy-egy külföldön élő hasonló érdeklődési körű családot néhány napig kalauzolnak, bemutatják, hogy ők hogyan gazdálkodnak, mivel foglalkoznak. A világ előtti nyitottságunkat ezzel az akcióval is növelhetjük, sokak szemében ily módon is szimpatikussá válhatunk. Véleményünk szerint az anyagiakban (szponzorálásban) elsősorban a külföldi magyarság tehetősebb rétegeire számíthatunk. Ha e kiállítási tematikával meg tudjuk nyerni őket - és úgy tűnik, csak ez az a tematika, amely érdeklődésüket felkelti - akkor komoly áldozatokra is képesek lesznek. Ha nem, más nemzet nem fog mellénk állni. Ez a kiállítás elsősorban a világ magyarságának presztizsét kell, hogy emelje, egyetemes érdekeink is ezt kívánják. Nem szabad itt és most alárendelt szerepet játszanunk, nem szabad a ,,csak egy kis nemzet vagyunk a nagyok árnyékában,, régi elv szerint cselekednünk. Ha azt akarjuk, hogy a világ komolyan vegyen bennünket, hogy kereskedjen velünk, akkor el kell érnünk, hogy egy kicsit fel is nézzen ránk. Márpedig 1100 évnyi szellemi, ipari és mezőgazdasági eredményeink alapján - amelyeket a magyarok itthon és külföldön értek el - erre minden esélyünk meg lehet. Nos, e szellemi múlt részleteit szeretné társaságunk feltárni, feltéve, hogy ezeket az elképzeléseket Ön is hasznosnak, s megvalósíthatónak találja. Erről kérjük néhány soros válaszát, s ha ez lehetséges, egy rövid diskurzus lehetőségét társaságunk elnökségével a közeljövőben. Barcza Egon, a Társaság elnöke és dr. Gazda István, az ELTE tudományos főmunkatársa, a Társaság választmányi tagja. (OS)
1989. június 20., kedd 11:24
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|