|
|
|
|
Lesz-e izotóptemető Ófalunál? (1. rész)
|
1989. június 16., péntek - Közlemény jelent meg a napokban arról, hogy az Állami Közegészségügyi-Járványügyi Főfelügyelőség elutasította az Ófalu határában tervezett radioaktív hulladéktemető létrehozására vonatkozó kérelmet, mégpedig a területhez közeli vízforrások miatt. Az elutasítás ténye igaz, de a felhozott indok tévesen jelent meg, az információ nem a főfelügyelőségtől származik - mondotta dr. Pápay Dénes, az intézmény vezetője az MTI munkatársának.
Dr. Pápay Dénes hangsúlyozta, hogy sugár-egészségügyi szempontból az eddig megismert szakvélemények alapján nincs feltétlenül kizáró oka a hulladéktemető itteni felépítésének, bár ezt az álláspontját csak a Központi Földtani Hivatal még be nem fejezett elemzése alapján erősítheti meg. A létesítési engedély iránti kérelem immár másodfokú, így fellebbezési lehetőség nélküli elutasításának indokául más szempontokat sorolt fel. A főfelügyelő azt kifogásolta, hogy az érintettek nem tartották be az államigazgatási eljárás szabályait. Az eljárási szabálytalanságot abban foglalta össze dr. Pápay Dénes, hogy a Paksi Atomerőmű Vállalat visszavonta az engedélyezéshez feltétlenül szükséges, s a Szociális és Egészségügyi Minisztériumhoz beadott kérelmét. Ebben eredetileg azt kérte, hogy kapjon ,,eltérési engedélyt,, a radioaktív hulladékok elhelyezését szabályozó szabványnak, a vízforrásoktól való kötelező távolságra vonatkozó pontja alól. E szabvány azt írja elő, hogy az ilyen létesítmények 500 méteres körzetében nem lehetnek vízforrások, felszíni vizek. A tervezett ófalui hulladéktemető körzetében 500 méteren belül hét időszakos forrás található, de mint a Magyar Tudományos Akadémia szakértői bizottsága is megerősítette, ezek igen kis hozamú vízszivárgások, s nincsenek vízháztartási kapcsolatban a létesítmény közvetlen környezetével. A szabvány nem definiálja a vízforrások, felszíni vizek fogalmát, nem tesz különbséget a megjelölésnél a hozam, az időszakosság s az innen nyert víz felhasználási célja szempontjából. Így nehéz alkalmazni a szabványt például az adott területen található vízforrásokra is. Ezért lett volna szükség arra, hogy a Paksi Atomerőmű Vállalat a Szociális és Egészségügyi Minisztériumtól kérje e sajátságos helyzet figyelembevételét. (folyt.köv.)
1989. június 16., péntek 16:00
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|