|
|
|
|
Megkezdődtek a politikai egyeztető tárgyalásokk (8. rész)
|
Magyarország - jog szerint - ezer esztendő óta a magyar népé. Ezen nem változtat az sem, hogy történelme során a népnek alig volt módja arra, hogy gazdaként, szabad polgárként rendelkezzen saját tulajdonával, bár időről időre megkísérelte, hogy birtokba vegye azt, ami az övé. Történelmi felelősségünk tudatában, és a Magyar Szocialista Munkáspárttal kötött megállapodásunkkal összhangban mi, az Ellenzéki Kerekasztal szervezeteinek küldöttei azért jelentünk meg ma az Országházban, hogy megkezdjük az érdemi tárgyalásokat a politikai hatalmat ténylegesen birtokló Magyar Szocialista Munkáspárt képviselőivel és az általa meghívott más szervezetek delegátusaival. Leszögezzük, hogy a tárgyalások célja a békés átmenet biztosítása a diktatórikus uralmi rendszerből a népakaratot ténylegesen érvényesítő képviseleti demokráciába. A tárgyalások során nem a hatalmon akarunk osztozkodni a hatalom jelenlegi birtokosaival. Nem kívánunk a nép feje fölött, annak megbízása nélkül részesedni a hatalom gyakorlásában. Célunk az, hogy valóban hazánk polgárai dönthessenek és döntsenek is arról, kiket, milyen politikai erőket bíznak meg a hatalom gyakorlásával a választásoktól választásokig terjedő időre. Közel két évszázada, hogy - végső soron - demokratikus szellemű minden magyar progresszív irányzat, a reformellenzéktől a népi mozgalmakig, a radikálisoktól a munkásmozgalmakon át a kereszténydemokráciáig. Útjukat elállhatták előjogokkal, intervenciókkal 1849-től 1956-ig, csalással és erőszakkal. Visszaszoríthatták, de ki nem pusztíthatták őket, mert mindig erőt meríthettek az önigazgatásra vágyakozó népből, s mert tudták, hogy igazuk van, tudták, hogy a demokráciáé a jövő. Mi, a császári, cári, despotikus beavatkozásokkal ismételten földre tiport, Trianon-szabdalta, hitlerista és sztálinista diktatúrák által nyomorított nemzet, hogy egyáltalában megmaradjunk, hogy emberi jogokat, munkát és kenyeret biztosíthassunk minden honpolgárnak, önkormányzatot a nemzetnek, függetlenséget az országnak, meg kell hogy egyezzünk a demokráciába való békés átmenet feltételeiben. Akinek szeme van arra, hogy lásson, értelme van arra, hogy ítéljen, annak fel kell ismernie, hogy nemcsak a jövő a demokráciáé, hanem már a jelen is. (folyt.köv.)
1989. június 13., kedd 18:37
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|