|
|
|
|
Galambtenyésztő,történész,forradalmár-Látogatóban Király Bélánál (1. rész)
|
1989. június 8. csütörtök (MTI-Panoráma) - Király Béla, az 1956-os nemzetőrség hajdani parancsnoka - akinek nyilatkozatát a napokban közölte a magyar sajtó - 33 év múltán először látogat haza. A népfelkelés egyik irányítója Nagy Imre és mártírtársai temetésén beszél. Ám nemcsak ott: vendége lesz a Magyarságkutató Intézetnek és a FIDESZ-nek. Tíznapos látogatása idején bizonyára elhalmozzák más meghívásokkal is.
Aki sorsa ismeretében (öt év börtön, halálos itélet, forradalom, emigráció, új kezdés kényszere, érett férfiként) vagy korát tudva (betöltötte már 77. évét) megtört aggastyánra számít, nem fogja felismerni Király Bélát. A magas, feszes tartású férfi messziről elárulja az egykori katonatisztet, a csillapíthatatlan szellemi érdeklődés, a közlés vágya pedig a tudóst - második életét. A kaposvári állomásfőnök fia állatorvos szeretett volna lenni, de az akkor hosszú, költséges tanulmányokra nem tellett a csáládnak. Maradt a díjmentes Ludovika Akadémia, amelyet a véletlen-teremtette katonatiszt oly sikerrel végzett el, hogy pár év múlva már a vezérkari akadémiára került. Ítélje meg ki-ki a maga szemszögéből a Horthy-Magyarország tisztképzését. Szakmai színvonala mindenesetre nemzetközileg ismert, sőt elismert volt. Olyannyira, hogy amikor Király Béla, az újdonsült, jó negyvenes éveiben járó emigráns felvételre jelentkezett a New York-i Columbia Egyetemen, felsőfokú diplomáit minden további nélkül betudták. A magyar ,,öregdiák,, azonban ragaszkodott ahhoz, hogy rendes hallgatóként bejárjon az előadásokra és vizsgázzon. Tanítani és kutatni akart, de előbb éveken át tanulmányozta, hogy mit és hogyan tanítanak. ,,Úgy véltem, csak magas tudományos színvonalon szolgálhatom a magyar ügyet,, - mondja erről. Amikor a hadtörténet oktatását megkezdte, jószerével abban a korban volt, amikor mások már a kényelmesebb életet, a visszavonulást fontolgatják. Király Béla tanított, és csak 72 évesen ment nyugdíjba, a New York-i városi egyetem professzori katedrájáról. Ez az Egyesült Államok második legnagyobb állami egyeteme a kaliforniai után, diákok tízezreivel. A professzor vidéki háza - ahol egyedül él, könyvek ezrei és a legújabban elektronikus szövegszerkesztő társaságában - szemmel láthatóan eleven műhely. Az Atlanti Kutató és Kiadó Társulat az ő gyermeke. Ez jellegzetesen amerikai vállalkozás, haszonra nem törekvő intézményként adómentességet élvez, sőt, támogatói nem adóznak a társulatnak juttatott összegek után. (folyt.)
1989. június 8., csütörtök 10:45
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|