|
|
 |
|
 |
Király Béla - interjú (1. rész)
|
Heltai András, az MTI tudósítója jelenti:
Washington, 1989. június 4. vasárnap (MTI-tud) - A Nagy Imre és sorstársai temetésére 33 év után először hazalátogató Király Béla az MTI-nek adott interjújában kifejezte reményét, hogy a gyászszertartás alkalmából nem történik semmi olyasmi, ami megszakítaná a magyarországi változások békés folyamatát.
Király Béla, aki az 1956-os népfelkelés során a Nemzetőrség
parancsnoka, s e tisztében Nagy Imre egyik közvetlen munkatársa
volt, a Történelmi Igazságtétel Bizottság meghívására vesz részt és
mond beszédet a június 16-ikai gyászszertartáson.
A ma 77 éves Király Béla hivatásos katona volt. 1945 után a
vezérkari tiszt nagy feladatokat kapott: tábornokként az új hadsereg
gyalogságának élén állt, majd 1950-ben az újonnan szervezett Zrinyi
Miklós Katonai Akadémia első parancsnokának nevezték ki. Egy évvel
később koholt vádak alapján halálra ítélték, s öt évi börtön után,
néhány héttel az 1956 október 23-ikén kirobbant népfelkelés előtt
szabadult. A felkelés leverése óta az Egyesült Államokban él; ott
meglett fővel történettudományi tanulmányokat végzett, majd
évtizedeken át tekintélyes New York-i egyetemek tanára volt.
Napjainkban is elismert tudományos tevékenységet folytat: az általa
alapított Atlanti Kutató és Kiadó Társulat hatvannál több kötetet
jelentetett már meg - a Columbia egyetem terjesztésében -,
túlnyomórészt a magyar történelem kérdéseiről, mind külföldön élő,
mind hazai szerzők tollából. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap 15:42
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Király Béla - interjú (2. rész)
|
Király Béla New Jersey állam egy városkájában lévő otthonában
fogadta az MTI washingtoni tudósítóját. A kérdésre, mi indította
első hazai útjára, így válaszolt: - Kéthly Annával (a népfelkelésben
ugyancsak fontos szerepet játszott, szintén emigrációba kényszerült,
azóta elhúnyt szociáldemokrata politikussal - a tud.megj.) mintegy
fogadalmat tettünk: addig nem lépjük át a határt, amíg a nemzetnek
nem lesz lehetősége kifejeznie azt a tiszteletet Nagy Imre és
vértanú-társai iránt, amelyet ők kiérdemeltek. Most, hogy ez
megtörténik, haza tudok menni. Úgy hiszem, mint a nemzetőrség
egykori parancsnoka, beszélhetek a szabadságharcosok nevében - ha
persze a ,,nyugati magyarság,, nevében nem is, amint valahol írták,
hisz az emigráció annyira megosztott, hogy azt senki nem
képviselheti... Magam, őszintén szólva, nem is szeretem
megkülönböztetni a hazai vagy a külföldi magyart: aki átlépi az
ország határát, az is választhat, hogy saját elhatározásából magyar
marad - vagy pedig magyarul is beszélő amerikai válik belőle. Én és
barátaim az előbbit választottuk, s úgy véljük: a magyarnak maradás
elhatározása mellett arra is szükség van, hogy vállaljuk a magyarság
sorsát, hogy cselekedjünk is érte. Úgy érzem, én ezt tettem az
elmúlt 33 évben, az én hozzájárulásom a magyarság ügyéhez az, hogy
hazánkkal kapcsolatos tudományos irodalmat írjak, szerkesszek,
kiadjak - ezzel bizonyítottam, hogy magyar vagyok.
- Hogyan látja e 33 év után a részvevőből lett tekintélyes
történész 1956-ot - erről tudakozódtak a következő kérdések,
amelyekre Király professzor elsőnek tömör választ adott: - Ugyanúgy,
ahogy 1956-ban... Véleményem semmit nem változott. Úgy hiszem: az,
amit elértem, hogy egy demokratikus forradalom fegyveres erőinek
élére választottak, a legmagasabb, ami elérhető. Életem fénypontja
volt ez azért is, mert Nagy Imre mellett dolgozhattam, akit a háború
vége óta ismertem, s akit mint az elmúlt száz év egyik kiemelkedő
magyar államférfiját tisztelek.
Király Béla megítélése szerint a forradalom győzelme
vitathatatlan: hogy azt külső hatalom megdöntötte, ezen nem
változtat. Tény, hogy eltörölték a régi hatalom intézményeit, így a
két fő pillért, a sztálinista pártot és titkosrendőrséget, és
kialakultak az új hatalom intézményei: november elejére az ország, a
gazdaság az új forradalmi, népi bizottságok, tanácsok vezetése alatt
állt, megvalósult bennük, s a munkástanácsokban a közvetlen
demokrácia, Budapesten többpárti kormány működött. Olyan szilárd új
intézményrendszer alakult ki, amelyet semmilyen belső erő nem tudott
volna megdönteni - hangoztatta. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap 15:48
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Király Béla - interjú (3. rész)
|
Király professzor hevesen cáfolta a nyugati szakirodalomban élő
véleményeket, hogy az ország semlegességének kinyilvánítása váltotta
volna ki a szovjet katonai beavatkozást. - Nagy Imre egyetlen olyan
reformot sem valósított meg 1956-ban, amellyel ne foglalkozott volna
már korábbi tanulmányaiban. Így 1955-ben írt arról, hogy a
Duna-medenc országainak a katonai tömböktől független, semleges
övezetet kellene alkotniuk. Akkor foglalkozott ezzel, amikor a
Szovjetunió ismételten kinyilvánította a békés egymás mellett élés,
a be nem avatkozás alapelveit - hitt ebben. Egyébként 1956-ban
fordítva történt, mint ahogy sokan állítják: nem Nagy Imre
bejelentése, a Varsói Szerződésből való kilépés váltotta ki a
szovjet beavatkozást, hanem a semlegesség kinyilvánítása az utolsó,
kétségbeesett gesztus volt arra, hogy Nagy Imre megkísérelje
feltartani a beavatkozást. A Budapesten tárgyalt vezető szovjet
politikusok, Mikojan és Szuszlov, október 30-ikára virradóra úgy
repültek haza, hogy jóváhagyásukat adták a többpártrendszerhez és a
semlegességhez - bár az utóbbit egyébként Nagy Imre nem tartotta
sürgetőnek. Ugyanazon az éjjelen született azután Moszkvában a
döntés a beavatkozásról. Köztudottak voltak annak előkészületei,
özönlöttek be a szovjet csapatok - ezek után jelentette be Nagy Imre
a kilépést a Varsói Szerződésből.
A moszkvai döntés indítékaival kapcsolatban Király Béla
kifejtette: a jelek szerint az SZKP Politikai Bizottságában végül
többségbe kerültek a maradék sztálinisták, s nem kis szerepe volt
Zsukov honvédelmi miniszter katonai megfontolásainak: mivel a
Szovjetuniónak akkor még nem voltak interkontinentális rakétái,
nyomós szempont volt, hogy Magyarországon maradhassanak az
észak-olasz iparvidék elérésére alkalmas közepes hatótávolságú
rakéták.
A kínai vezetés a kezdeti támogatás után ugyancsak elutasította
a magyar forradalmat és Tito jugoszláv elnököt is aggasztotta a
többpártrendszer. Ő egyébként sztálinista restaurációtól is tartott,
ezért javasolta, hogy - az eredeti szovjet elképzeléssel szemben -
ne Münnich Ferenc, hanem Kádár János alakítsa meg az új kormányt.
(folyt.)
1989. június 4., vasárnap 15:51
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Király Béla - interjú (4. rész)
|
Király Béla határozottan cáfolta a nézeteket, amelyek Nagy Imre
emberi gyengeségére, határozatlanságára vonatkoznak. - Ő volt az
egyetlen kommunista, aki 1947-ben szót emelt a pártok, a
szakszervezetek felszámolása, a parasztság kollektivizálása ellen.
Elvei mellett egy életen át kitartott, a legsúlyosabb helyzetben is.
Tanúk vannak rá, hogy romániai fogságában hazatérést, tisztséget
ajánlottak fel neki, ha ellenforradalomnak minősíti a forradalmat.
Ez lenne gyenge ember, aki erről még tárgyalni sem akart? Úgy
hiszem, még az akasztófa alá is hűséges kommunistaként ment - soha
nem adta fel meggyőződését.
A kérdésre, hogyan látja a magyarországi helyzetet, Király Béla
elmondotta: - Az utolsó fél században, a háború óta felhalmozódott
problémákat csak radikális reform oldhatja meg. Ennek alapkérdése,
hogy végre a nép, amelynek nevében uralkodnak, maga határozza meg a
kormányzást, tisztességes választások, parlament, új alkotmány
alapján. Errefelé haladunk, s ezt érzésem szerint nem lehet
visszafordítani - mégha sok hamisságot el is lehet még követni.
- Nagyon tisztelem az ellenzék programjait, azt, hogy
hangsúlyozzák: rendezetten, békésen, erőszak, bosszú nélkül akarják
a változásokat végrehajtani. Tanulnunk kell abból, ami például
Spanyolországban, vagy Uruguayban történt, ahol korábban a barikád
különböző oldalán állott emberek nem a bosszút, az erőszakot
keresik, hanem azt, hogyan tudnak együtt élni. Ez a jövő alapja. ÉÉ
nagyon remélem: nem lesznek olyan embertelen, magyartalan egyének,
bármely oldalról is, akik a temetés alkalmával provokálnának, hogy
megszakítsák ezt a békés fejlődést. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap 16:04
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Király Béla - interjú (5. rész)
|
- Mit vár hazai látogatásától?
- Azt, hogy a mártírjaink előtt kifejezett tisztelet erősíti a
nemzet öntudatát, a haza szeretetét. Van immár nagyon tevékeny
vezető réteg, de nincs még aktívan politizáló tömeg - remélem, hogy
a változások sokkal szélesebb rétegeket mozgatnak majd meg. De nem
győzöm hangsúlyozni: e fokozódó tevékenység a kristálytiszta
politikai célokért maradjon békés. A temetésnek, amely, mint
remélem, mindvégig csendben, méltóságteljesen zajlik majd le,
jelképes intelemnek is kell lennie, hogy továbbra is csendben,
méltósággal, eltökélten - de erőszak, a megtorlás igénye nélkül
törekedjünk a reformpolitika sikerére. A békés folytatás, a
stabilitás alapkövetelmény ahhoz is, hogy megkapjuk azt, amit a
nyugati kormányok, köztük az amerikai, segítő szándékuk ellenére
maguk nem tudnak megadni: hogy a nyugati tőke, a technológia
beáramoljék az országba és segítse a fejlődést. Egyébként Bush elnök
látogatásának - aki egyébként nyilván nem jön üres kézzel -
lélektanilag is nagy jelentősége lesz majd a nyugati gazdasági körök
számára.
- Az új alkotmányba talán fel kellene venni egy alapvető magyar
emberi jogot: az újrakezdés jogát... hogy ne lehessenek újra
számonkérő és igazoló bizottságok, és népbíróságok. Hogy töröljék el
a halálbüntetést, hogy ne kelljen mindegyre újra temetni
halottainkat, bevallva, hogy ártatlanokat akasztottak. Ám vizsgálják
meg tudósok, tárgyilagosan, tanulságul a jövő számára, kiket és
milyen erkölcsi felelősség terhel, de ne lehessen ennek büntetőjogi
következménye. Minden magyarnak meg kell adni az újrakezdés jogát -
mondotta az MTI-nek adott interjújában Király Béla. +++
1989. június 4., vasárnap 16:09
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|