|
|
|
|
Bős-Nagymaros
|
Bős-Nagymaros SZER ------------- München, 1989. május 28. Világhíradó Gadó György Budapestről azt fejtegeti, hogy milyen lehetne az ellenzék és a kormány viszonya. - A Magyar Nemzet szombati, május 27-ikei vezércikke páratlan eseménynek nevezi, hogy előző nap a kormány döntése mellett tüntettek olyan társadalmi szervezetek támogatói, amilyen az eddig inkább ellenzéki milliőben mozgó Duna Kör. Meg kell azonban mondanom, hogy ezen a tüntetésen, amely a nagymarosi építkezés felfüggesztését üdvözölte, sokan épp azért nem vettek részt, mert elhibázottnak tartották a demonstrációra mozgósító felhívás alapszínezetét: a Németh Miklóst támogató, szinte kormánypárti jellegét. A tüntetés szervezői hangsúlyozták, hogy a magyar környezetvédők nem akarnak öncélúan szembehelyezkedni a kormánnyal, hanem konstruktív módon készek elismerni a helyes döntéseket. Ez eddig rendben is volna, annál is inkább, mivel a Duna Kör, akár a többi hasonló környezetvédelmi szerveződés, nem politikai párt és nem tartozik az ellenzékhez. Ugyanakkor tisztában kell lennie viszont azzal, hogy tömegei javarészt, főleg pedig legharcosabb támogatói igenis a politikai ellenzékhez tartoznak. Az ellenzéki tömegeket azonban korántsem hatotta meg annyira a nagymarosi építkezés felfüggesztése és a kormánynak ezzel összefüggő ausztriai és csehszlovákiai puhatolódzása, hogy ezek fejében készek lennének feltétlen bizalmukat nyilvánítani a még mindig kommunista kormány iránt. (folyt.)
1989. május 28., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Bős-Nagymaros - 1. folyt.
|
Figyelemre méltó, hogy eközben számosan arról igyekszenek meggyőzni a bizalmatlan közvéleményt, hogy a kormány jellegében immár döntő változás megy végbe. A Magyar Nemzet már hivatkozott vezércikke szerint például perdöntőnek látszik a magyar kormány önállósodási szándéka. Ez az önállósodás természetesen a pártközponttal szemben értendő, jóllehet Németh Miklós továbbra is a kommunista párt Politikai Bizottságának a tagja, és megváltozott összetételű kormánya egy híján még mindig csak párttagokból áll. Az is igaz persze, hogy a kommunista pártban szerveződnek a mélyre ható reformot kívánó erők és Németh Miklós mind nagyobb mértékben támaszkodhat rájuk. Elismerem akár azt is, hogy a PB-tag kormányfő ehhez a párton belüli küzdelemhez igényt tarthat az ellenzék jóindulatára. Ebben az értelemben magam is helyeslem, hogy a május 26-iki tüntetés szervezői alá kívánták támasztani a kormányfő döntését, illetve ezáltal erősíteni kívánták pozícióját a konzervatívokkal és a centrummal szemben. Ám tökéletesen megértem, ha az ellenzéki tömegek keveslik Németh Miklós és a kormány intézkedéseit, sőt erőtlennek tartják szembeszegülését a Grósz-féle csoporttal. A Magyar Nemzet cikkírójának véleményével szemben nem az a perdöntő, hogy a kormánynak szándéka-e az önállósodás, hanem az, hogy valóra váltja-e szándékát. A párton belül sem jelent még minőségi változást, hogy a reformkörök megszerveződnek, miközben Horn Gyula kijelenti, hogy a pártban nincs válság, és ilyen módon elkendőzi a konfliktust, hanem csak a reformerők teljes győzelme hozná meg a fordulatot. Nehéz elképzelni ezt a győzelmet addig, amíg Grósz Károly ül a főtitkári székben és amíg nyíltan meg nem ütköznek a konzervatívokkal. (folyt.)
1989. május 28., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Bős-Nagymaros - 2. folyt.
|
Lengyel László, az ismert reformközgazdász május elején épp az új elgondolást körvonalazta, hogy az MSZMP helyett a kormány váljék új hatalmi központtá. De azzá lehet-e, amíg nem szánja rá magát, hogy szembeszálljon a pártközponttal? És rászánhatja-e magát, amíg a kormányfő és miniszterei csaknem mind párttagok, és amíg az ellenzékkel szemben egyetlen döntésformáló erő létezik, a pártközpont, a pártapparátus? Miféle programja lehetne egy olyan kommunista kormánynak, mely elszakadt a saját hatalmi támaszától és gyökereitől? Lengyel László szerint a kormánynak a mindennapi tennivalókkal kellene foglalkoznia, de úgy, hogy ne kötelezhesse el magát egyetlen stratégiai kérdésben sem. Ezekre a nemzeti kerekasztal mellett szülessenek döntések. +++
1989. május 28., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|