|
|
|
|
Magyar-csehszlovák viszony
|
Magyar-csehszlovák viszony SZER -------------------------- München, 1989. május 25. Világhíradó Semmiféle ellentét nem tapasztalható, nagyon baráti, konstruktív szellemben tárgyalt egymással Németh Miklós és Adamec csehszlovák miniszterelnök - ezek a csehszlovák kormány szóvivőjének szavai. Most Tamás Gáspár Miklóst kérdezem, mi a véleménye a prágai tárgyalásokról. - Tegnap Németh Miklós magyar miniszterelnök Prágában tárgyalt. Méghozzá olyasmiről tárgyalt, amiről az ember azt gondolná, hogy már nem is kell róla tárgyalnia. Egyébként a megbeszélésekről kiadott sajtóközlemények és a miniszterelnök rádióinterjúja elárulja: a magyar és a csehszlovák kormány- s pártvezetők arról beszélgettek, hogy mi is a teendő a bős-nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatban. A közönség és a naív megfigyelők azt gondolták volna, hogy a meggondolások meglehetősen feleslegesek, hiszen - ha jól tudjuk - a magyar kormány úgy döntött, a bős-nagymarosi vízlépcsőből nem lesz semmi. Kérdés tehát, hogy az a szakértői munkacsoport - melyet miniszterelnök-helyettesek vezetésével Prágában és Budapesten is felállítanak a környezetvédelmi, szeizmológiai, mindenféle egyéb problémák megvizsgálására - tulajdonképpen milyen feladat előtt áll. Lehetséges volna, hogy a magyar kormánynak az építkezés felfüggesztését előíró döntését is felül lehet vizsgálni? Lehetséges, hogy itt a magyar kormány meghátrál? Lehetséges az is, hogy a magyar kormány nem tudja, mit csinál? Lehetséges az, hogy a magyar kormány porhintésre vállalkozik a csehszlovák partnerral szemben, és felállítja ezt a szakértői bizottságot azért, hogy a Prágában tapasztalható politikai türelmetlenséget enyhítse? (folyt.)
1989. május 25., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Magyar-csehszlovák viszony - 11/1. folyt.
|
A hírek hallatán jó volna tudni, mi igaz belőlük. Kétségtelen, hogy Magyarország és Csehszlovákia között ezekben a napokban a politikai feszültség tetemes, és ez a feszültség természetesen nemcsak a vízlépcsőnek köszönhető, hanem más politikai problémáknak: a nemzeti kérdésnek és annak ténynek, hogy míg Magyarország - bár zökkenőkkel - a demokrácia felé látszik haladni, addig Csehszlovákia az ellenkező irányban mozdulatlan. Felvetődik az a kérdés, hogy ezzel a tárgyalással tulajdonképpen milyen irányban tett lépést a magyar diplomácia. Az is kérdés, hogy mivel a jelek szerint a kártérítés ezúttal nem került szóba, nem sikerült-e a megnyugtatás túlságosan jól. - Felmerül itt még egy kérdés, ha már a kérdések sorozatánál tartunk: mit kell véleményed szerint ma tennie a magyar független szervezeteknek, a magyar független környezetvédőknek a jelenlegi helyzetben Németh Miklós miniszterelnök prágai tárgyalásai után? - Az a véleményem, hogy a demokratikus pártoknak, a független szervezeteknek, elsősorban a környezetvédőknek meg kell próbálniuk először is megbízható információt szerezni ezeknek a tárgyalásoknak a tartalmáról és a magyar kormány voltaképpeni szándékairól. Ha ezek a szándékok olyan bizonytalanok, amilyeneknek a hírek alapján tűnnek, akkor mindenképpen arra kellene törekedni, hogy egyértelmű kötelezettségvállalásra késztessék a kormányzatot és ehhez meg kell próbálni szövetségeseket szerezni külföldön is, elsősorban Ausztriában, ahol a közvéleménynek van módja szabadon megnyilvánulni. Még azt sem zárnám ki a lehetőségek közül, hogy a bontakozó cseh ellenzéket szintén meg lehetne kérni szövetségesül, hogy világossá váljék a cseh és szlovák közvélemény előtt: a magyar környezetvédelmi, sőt kisebbségi aggályok nem a cseh és a szlovák nép ellen irányulnak, hanem éppen ellenkezőleg. (folyt.)
1989. május 25., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Magyar-csehszlovák viszony - 11/2. folyt.
|
- Milyen operatív módszerekkel, milyen konkrét eszközökkel látod bekapcsolhatónak a csehszlovák ellenzéket? Hiszen tudjuk, hogy nagyon erős elnyomásnak vannak kitéve. - Az elnyomás ténye tagadhatatlan. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy a csehszlovák ellenzék nemzetközi súlya olyan nagy, amilyen súllyal a sokkal aktívabb magyar ellenzék távolról sem rendelkezik, és kérdés, hogy fog-e valaha rendelkezni. Tehát ha a Charta-77 vagy más ellenzéki csoportok rávehetők volnának arra, hogy egy ilyen nagy horderejű kérdésben magyarbarát nyilatkozatot tegyenek, ennek a hordereje igen nagy volna. Operatíve ennek a megoldása igazán nem nehéz, kapcsolataink cseh barátainkkal azelőtt is voltak. +++
1989. május 25., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|