|
|
|
|
Németh-Vranitzky találkozó
|
Németh-Vranitzky találkozó SZER -------------------------- München, 1989. május 25. A mai nap Németh Miklós miniszterelnök Prága után ma Bécsben folytat tárgyalást a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer problémájáról. Németh Vranitzky osztrák kancellárral vitatja meg a kérdést. A prágai tárgyalásokat követően Adamec csehszlovák kormányfő több ízben nyomatékosan hangsúlyozta: reméli, hogy sikerül megoldást találni a beruházás befejezésére. A magyar miniszterelnök bécsi tárgyalásainak kilátásait Hanák Tibor mérlegeli frissen érkezett tudósításában: Máskor nagyobb figyelmet váltott ki, s ünnepélyesebb jellegű volt a magyar kormányfő ausztriai látogatása, mert hosszabban készítették elő, az újságok is vezércikkeket közöltek, háttér beszámolókkal hívták fel a figyelmet az eseményre. Most azoban hiányzott a kellő előkészület. Németh Miklós magyar miniszterelnök kívánságára jött létre a látogatás, még az időpontok kellő összeegyeztetésére sem volt idő. Ausztriában ma ünnep van, Úrnapja. Az osztrák politikai és gazdasági élet képviselői szerint sűrgös a magyaroknak, meg kell magyarázni partnereiknek a nagymarosi erőmű építkezésének leállítása után keletkezett új helyzetet. Mint a napokban az osztrák fővárosban járt nem hivatalos magyar delegáció tárgyalásai és a sajtókonferencián is világosan kirajzolódott: a magyar kormány, de még a dunai erőmű megépítésének ellenfelei sem kívánják magukra venni a szerződésszegés ódiumát. (folyt.)
1989. május 25., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Németh-Vranitzky találkozó - 3/1. folyt.
|
Ebben a helyzetben a legfontosabb új megbeszéléseket kezdeni a partnerekkel. Az osztrákok máris elismeréssel nyilatkoznak arról, hogy Németh Miklós csehszlovákiai látogatása nem volt eredménytelen: a csehszlovák hatóságok hozzájárultak ahhoz, hogy szakemberekből álló vegyes bizottság foglalkozzék a kérdéssel. Ausztria és Magyarország viszonylatában csak közvetve áll a két állam, illetőleg a két kormány egymással szemközt. A hivatalos Ausztria csak garanciát vállalt a hiteleknek, egyébként azonban osztrák részről magánvállalatokat érint a nagymarosi építkezések leállítása, mindenekelőtt a kölcsönt adó bankokat, az építővállalatot és néhány gépgyárat, elektromossági üzemet, melyben megkezdték a nagymarosi turbinák elkészítését. Ezek a vállalatok kártérítést követelnek az eddig eszközölt befektetésekért. Ezt a magyar fél jogosnak ismeri el, de persze - mint az osztrák szakemberek mondják - igen nehéz lesz megállapítani, hogy tulajdonképp mekkora kár keletkezett, mily összegeket kell a magyaroknak megtéríteniük, és hogy ez milyen módon történik. A nagymarosi dunai erőműre vonatkozó pénzügyi szerződés az 1984-es schillingértéket veszi alapul, s ez öt és fél milliárd schilling, melynek névértéke mára meghaladja a 8 milliárd schillinget, ami forintban kifejezve gigantikus összeg: több mint 32 milliárd forint. Kérdés, hogy ebből az építkezések leállításáig mennyit költöttek el. Egyes vélemények szerint két és fél milliárd schillinget, azaz 10 milliárd forintot. A keletkezett kár és kiesés megállapítása az építővállalatoknál nem ütközik különösebb nehézségbe, s ezek számára könnyebb konpenzációs megbizatásokat is találni - például a szállodaépítések programjában. (folyt.)
1989. május 25., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Németh Vranitzky találkozó - 3/2. folyt.
|
Sokkal bonyolultabb a turbinák tervezési költségeinek megállapítása, és az új üzletkötés lebonyolítása. Németh Miklós magyar miniszterelnöknek annyiban könnyű dolga van az osztrák fővárosban, hogy eleve biztos lehet a jó üzletről, a megértő fogadtatásról. Az azonban nincs hatalmában Vranitzky kancellár kormányának, hogy az érintett osztrák bankok és cégek nevében engedményeket tegyen. Magának az osztrák államnak csak akkor lenne kellemetlen és pénzbe kerülő a nagymarosi építkezések leállításának ügye, ha valamilyen oknál fogva elmaradna a magyar kártérítés, s az osztrák államnak kellene jótállnia, de ez is csak abban az esetben okozna kárt az osztrák államnak, ha a magyar energiaipar 1996-ben nem tudná megkezdeni a szerződésben vállalt áramszolgáltatásokat. Az azonban eleve biztosra vehető, hogy Nagymaros problematikája nem érinti a két ország többi közös ügyét és a kialakult jó viszonyt. +++
1989. május 25., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|