|
|
|
|
Politikai vitafórum Egerben - Horn Gyula előadása (2. rész)
|
A téma élénk érdeklődést váltott ki a hallgatóságból, s többen bővebb tájékoztatást kértek a külügyminisztertől, mindenekelőtt 1956 nemezetközi összefüggéseiről. Az átfogó elemzésre váró kérdéskört röviden összefoglalva Horn Gyula hangoztatta: a nemzetközi tényező október 23-tól végig jelen volt az események menetében. (Nem is beszélve arról, hogy 1956 előtt a magyar vezetés tagjainak kiválasztását Moszkvában és nem Budapesten döntötték el.) Nagy Imre október 30-tól folyamatosan kapcsolatban volt a Magyarországon tartózkodó szovjet vezetőkkel, köztük Andropov nagykövettel. Minden külpolitikai lépését - beleértve a Varsói Szerződésből való kilépést és a semlegesség kihirdetését - velük egyeztette. Mindabban, ami november 4-e után történt ugyancsak óriási szerepe volt a nemzetközi tényezőknek, s nemcsak a Szovjetunió külpolitikájának, hanem mindenekelőtt a többi szövetséges magatartásának. Mint ismeretes Románia csapatokkal kívánt résztvenni a rendteremtésben, a többiek pedig fizikai leszámolást követeltek a felkelés résztvevőivel szemben. Összességében ,,nagyon kemény visszhangja,, volt mindazon próbálkozásoknak, amelyekkel Kádár János, illetve a magyar pártvezetés a magyar sajátosságoknak megfelelő útra kívánt térni. Kivétel nélkül minden ország - talán Jugoszláviát leszámítva - elutasította a magyar modell érvényesítésének lehetőségét. Gyakran teszik fel a kérdést, s a mostani fórumon is megfogalmazódott: nem túl gyorsak-e a változások, egyáltalán kellenek-e ilyen radikális lépések. Horn Gyula álláspontja szerint egy életképtelennek bizonyult rendszer esetében, egy olyan országban, amely az elmúlt évtizedek során a 24. helyről a 48-ra szorult vissza a ,,világranglistán,,, értelmetlen a gyors átalakulás szükségességét megkérdőjelezni. A valódi kérdés, miként hajthatjuk végre a radikális megújulást egy esetleges robbanás veszélyét felidéző szélsőségek kiszűrésével. Ez olyan nagyszabású nemzeti feladat, amely világviszonylatban is párját ritkítja. A jelenlegi magyarországi történések valóban gyorsnak tűnhetnek, amennyiben a korábbi álmos tempót vesszük alapul. Ugyanakkor - Horn Gyula határozott álláspontja szerint - a politikai reform még mindig nem eléggé erőteljes ahhoz, hogy gyökeres, érdemi változtatásokat hajtsunk végre a gazdaságban. Az átfogó politikai megújulás nem odázható el, mert a tapasztalatok szerint éppen a politikai rendszer hiányosságai, hibái, a politikai szférát érintő reformok hiánya vezettek a társadalom válságához. (folyt.köv.)
1989. május 22., hétfő 20:45
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|