|
|
|
|
Kibékülés viharos külsőségek közepette 2. rész
|
A külpolitikai főszólamból egyértelmű volt, hogy a találkozó kiérdemli a jó előre oda itélt ,,történelmi,, jelzőt. Harminc év szünet után találkozott egymással a két ország pártfőtitkára, behegedtnek nyilvánították a behegedt sebeket, új alapokon állva helyreállították a pártkapcsolatokat. A régmultról kevés szó esett, az is sietősen, a tekintetek a jövőre irányultak, a két óriás civilizált együttlétezésének és együttműködésének remélhetően nyugodt évtizedeire. A reálpolitika szintjén mérleget vonva a kínaiak könyvelhették el a nagyobb nyereséget - teljesült például az a kívánságuk, hogy a Szovjetunió vonuljon ki Afganisztánból -, amiből az értelmetlen külpolitikai vállalkozásokat ,,leadni,, kívánó Moszkva nem csinált presztizsügyet. Kambodzsa kérdésében maradtak nézeteltérések, de mindenképpen előremutató, hogy mindkét fél politikai rendezést kíván. A Kína északi határai mentén állomásozó szovjet haderő lebontását - egy további kínai kívánságot - illetően Gorbacsov Pekingben kezdeményezést tett. Mint mondotta, a kínaiakkal kialakítandó feltételek mellett - értsd: nem egyoldalúan - a Szovjetunió kész visszavonni a határról összes katonai egységét és fegyverét, hogy csupán ,,a határ rutinszerű felügyeletét ellátó erők,, maradjanak ott. Moszkva hajlandó 120 ezer katona, valamint 436 közép- és rövidebb hatótávolságu rakéta visszavonására, mi több 16 hadihajó átvezénylésére is. Kínai válasz minderre nem érkezett, a pekingi vezetők kórházakba és a térre siettek, hogy lebeszéljék az éhségsztrájkolókat akciójuk folytatásáról. A moszkvai vendég jött, látott, győzött - a kínai vezetőknek megmaradt a kényes belpolitikai probléma, amelyet, úgy tűnik, nem lehet csupán tüneti kezeléssel - a felvonulók ideig-óráig tartó lecsillapításával - megoldani. Ez a feladat már nem Teng Hsziao-pingre vár. S bizonyos az is, hogy Teng helyét a kínai történelemben - ugyanúgy, mint Kádár Jánosét Magyarországon - nem tűnékeny indulatok jelölik majd ki. Nem azok, akik üvegeket törtek össze a Tienanmenen, mintegy cserépszavazással itéletet mondva a hajlott korú vezetőről. (A ,,Hsziao-ping,, ,,kis üveget,, is jelenthet.) A tüntetők transzparensen tették fel a kérdést: ,,A Szovjetuniónak van Gorbacsovja, de Kínának kije van?,,. A politikai szakirodalom már ismer ,,kínai Hruscsovot,, (Liu Sao-csi), ,,kinai Szaharovot,, (Fang Li-cse), de ,,kínai Gorbacsovot,, még nem. Ő vajon ki lesz? +++ Sarkadi Kovács Ferenc MTI-Panoráma
1989. május 19., péntek 12:18
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|