|
|
 |
|
 |
Vívom mindennapi csatáimat - beszélgetés Maróthy László miniszterrel (3. rész)
|
Mindenesetre nagyon egyszerű dolog lett volna alkalmi
népszerűséget szerezni, mondván: le kell az építést állítani. Nos,
nálunk számos példa mutatja, hogy bizonyos időszakokra jellemző
hangulatok később megváltoznak, nem igazolódnak. Utalhatok a
Széchenyit ért támadásokra, a Lánchíd építése miatt, vagy
emlékeztetnék a metróépítés körüli óriási vitákra, amelyek az 50-es
években folytak. Szóval: csak közhangulati alapon dönteni és
megegyezést keresni, az nagyon ,,egyszerű,, politizálás lenne. És
látom a veszélyét is annak, ha az ország igen nehéz helyzetében a
pillanatnyi érdekek, a taktikázás, a hangulati elemek alapján hoznak
meg felelősségteljes döntéseket. Ám a nagy gondokat nem a
percemberek fogják megoldani.
x Hallatszottak olyan vélemények, hogy a vízlépcsőtől
függetlenül is meggyengült az Ön pozíciója a kormányban. Mintha
egyre kevésbé volna jó ,,ajánlólevél,, a Kádár Jánoshoz, az ő általa
fémjelzett politikához fűződő, közismerten szoros kapcsolata.
- Nem tartozom azok közé, akik a múltjukat megtagadják. Annak az
időszaknak az alapos, hozzáértő, higgadt értékelése még késlekedik.
Egyesek, bizonyos csoportok, csak egyoldalú, felületes, gyakran
tendenciózusan negatív véleményeket hangoztatnak. Tudom, hogy milyen
hibák voltak, s nagyjából azok forrását, összetevőit is ismerem.
Mindent egybevetve, nem volt egyértelműen negatív az elmúlt
harminc-egynéhány év. Én vállalom ezt a múltat, s benne a magam
szerepét is. Az a rendszer jól kihasználta a politikai modell által
nyújtott lehetőségeket; 1957-ben szakított a sztálinizmussal, a
reformok útjára lépett gazdasági, társadalmi értelemben egyaránt.
Viszont súlyos politikai, gazdaságpolitikai hibák történtek, s a
pontos feltárással tartozunk a népnek és önmagunknak is. Ez kell
ahhoz, hogy tiszta szívvel vállalhassuk a jövőnket.
Kádár Jánosra én mindig felnéztem, tiszteltem, s rengeteget
tanultam tőle. Így voltam vele a múltban is és vagyok most is. És
semmiféle konjunktúra hatására nem vagyok hajlandó ettől elállni;
nem szeretem a politikai ócskapiacot. A mostani pozícióm, az
egzisztenciám féltésével pedig nem vagyok elfoglalva. Kollégáimmal
együtt tempósan, alaposan végzem a munkámat, s vívom a mindennapi
csatáimat a környezet, a környezetgazdálkodás érdekében. (MTI)
1989. május 4., csütörtök 21:42
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|