|
|
 |
|
 |
Nyilatkozat a dunai vízlépcsők mellett - A Vásárhelyi Pál Társaság sajtótájékoztatója (2. rész)
|
A nagy beruházás ellenzői mégis hőerőművet javasolnak a vízerőmű
helyett, szemben a nyugati környezetvédőkkel, akik a természet által
rendre megújuló energiaforrásokat állítják előtérbe. Ez az
ellentmondás is azt tanúsítja, hogy a vízlépcsők ellenzése szinte
kizárólag politikai kérdéssé fajult.
A kellő körültekintés hiányára utalnak azok az állítások,
amelyek a vízlépcsőrendszert tennék felelőssé a Duna-menti
vízbázisok szennyeződéséért. Ezzel szemben a legújabb felmérések is
azt mutatják, hogy a Szigetköz, valamint a Nagymaros és Gönyü
közötti partszakasz vízkészletét is alapvetően a falvak tisztítatlan
szennyvize és a mezőgazdasági kemizálás veszélyezteti; ezért épülnek
a vízlépcsőrendszert tápláló folyók, patakok mellett mind
Szlovákiában, mind a magyar oldalon szennyvíztisztító telepek, hogy
csak tisztítás után kerülhessen szennyvíz a Dunába. Ugyanakkor az
esetleges váratlan, nagy vízszennyeződés esetén a vízlépcsők
üzemeltetésének rugalmas megváltoztatása lehetővé teszi, hogy a
jelenleginél jóval szabályozottabb körülmények között vonuljon le a
szennyeződés.
A vízlépcsőrendszer tervezői a földrengés veszéllyel is számolva
kellő erősségűre tervezték a duzzasztóműveket és a gátakat. Ha pedig
különleges esetben - például bombázás miatt - átszakadnának a
nagymarosi létesítmények, az így keletkező árhullám akkor is a
töltések, a fővárosi szakaszon pedig a rakpartok között vonulna le,
tehát a budapestieket nem fenyegetné elöntés.
A nagymarosi vízlépcsőrendszer építésének leállítása az eddig
elvégzett munka és a helyreállítás értékének elherdálását jelentené,
s egyúttal Csehszlovákiának és Ausztriának fizetendő súlyos
kártérítésre kötelezné az országot. Naiv feltételezés, hogy
bármiféle nyugati környezetvédő mozgalom a költségeket átvállalná,
illetve el tudná intézni a kártérítésről való lemondást. A
nemzetközi szerződések egyoldalú felmondása ugyanakkor a magyar
állam szerződéskötési megbízhatóságát is megkérdőjelezné.
A Vásárhelyi Pál Társaság tagjai állítják tehát, hogy a
bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer korszerű műszaki létesítmény, a
beruházásra vonatkozó döntés nem hibás. A társaságnak az is szilárd
meggyőződése, hogy ez ügyben népszavazásra nincs szükség. (MTI)
1989. május 4., csütörtök 18:51
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|