|
|
|
|
A független magyar szakszervezetek 1989. május 1-jei nagygyűlésének állásfoglalása (1. rész) (OS)
|
1989. május 1., hétfő - Néhány nap múlva lesz az évfordulója annak, hogy tavaly Magyarországon megalakult a merev szakszervezeti struktúrával négy évtized után elsőként szakító független szakszervezet, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete. Ami akkor csak az alapítók reménye volt, ma több annál: nem vagyunk egyedül. Immár nyolc független szakszervezet működik Magyarországon, és létrejött az együttműködésüket koordináló testület is, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája. Alig néhány hete annak, hogy Lengyelországban győzelemre vezetett a Szolidarítás Független Önkormányzó Szakszervezet sokéves harca törvényes jogainak helyreállításáért. Ma, a munkásmozgalom hagyományos ünnepén első ízben együtt ünnepelhetünk a többmilliió lengyel dolgozót tömörítő Szolidarítás küldöttével, a független szakszervezetek felszabadult, örömteli majálisán. Örömünk azonban nem lehet teljes mindaddig, amíg a világ sok helyén, így több kelet- és közép-európai országban nem érvényesülhetnek maradéktalanul az egyetemes emberi jogok, köztük a szakszervezeti szabadságjogok. Éppen ezért nagygyűlésünk csatlakozik az Európai Szakszervezeti Együttműködési Konferencia április 28-án Bécsben elfogadott határozatához, amelyben a résztvevők: - kifejezték azon reményüket, hogy a társadalmi és gazdasági problémák a jövőben a társadalmi együttműködés szellemében oldhatók meg Közép- és Kelet-Európában is; - felszólították az összes demokratikus szakszervezetet és azok nemzetközi szövetségeit, hogy eddigi szolidarításukat fenntartva támogassák a közép- és kelet-európai szakszervezeteket; - elítélték a szabad szakmai szervezkedés akadályozását, különös tekintettel Csehszlovákiára, Bulgáriára, az NDK-ra és Romániára, valamint a szabad szakszervezetek aktív szolidarításáról biztosították a jogaikért ezekben az országokban békés eszközökkel fellépő dolgozókat; - felszólították a csehszlovák kormányt, hogy a bebörtönzött politikai foglyokat azonnal bocsássa szabadon, és tartsa be a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) az egyesülési és szakszervezeti jogokra vonatkozó, általa is ratifikált egyezményeit; - elítélték a német és a magyar kisebbség romániai elnyomását, és felszólították Európa kormányait, hogy minden befolyásukat vessék latba a kisebbségek elüldözésének megakadályozására, ugyanakkor tegyenek meg mindent a már elüldözöttek megsegítésére; (folyt.köv.)
1989. május 1., hétfő 20:48
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|