|
|
|
|
Ülést tartott a Magyarok Világszövetségének elnöksége (4. rész)
|
Erre ma jobbak az esélyek, enyhültebb a légkör, több országban is erőteljesebb fogadókészség tapasztalható. Kárpáti József nemzetiségi hivatal létrehozásának gondolatát vetette fel, amely nemcsak a nyugaton, hanem a szomszédos államokban élő magyarság ügyeivel is felelősen foglalkozna. Bényi József külügyminiszter-helyettes kijelentette: a kormányzat Erdély kérdésében folytatott politikája és 1956 megítélése elválasztja az anyaországot a külföldön élőktől. Jelenleg azonban áttörés tapasztalható: lényegesen megváltozott az álláspont. A külföldi magyarság elvben és gyakorlatban egyaránt egyetért Magyarország külpolitikájával, helyesli azt. 1956 megítélésében várhatóan jelentős előrelépést jelent a moszkvai és a belgrádi dokumentumok napvilágra kerülése. Tájékoztatta az elnökséget arról: a Külügyminisztérium számára ismeretté vált, hogy Nagy Imre temetésének napjára, június 16-ára nyugaton élő magyarok nagyobb csoportja érkezik Budapestre. Reményét fejezte ki, hogy méltó temetésre kerül sor, s ez az alkalom semmiképpen nem járul hozzá annak a történelmi lehetőségnek a kockáztatásához, amely most az ország kezében van. Nádor György, a Nemzetközi Kulturális Intézet főigazgatója szerint a szövetségnek m inden korábbinál jobb feltételei vannak a munkához. Ugyanakkor e tevékenység kapcsán az ország megítélése az emigráció körében is nagy mértékben függ attól, mennyire halad előre a magyar reform. Számolni kell azzal is, hogy a jövőben az emigráns csoportok kapcsolatot alakítanak ki az alakuló hazai szervezetekkel, mozgalmakkal. Az együttmüködés nemzeti ügy. A Nagy-Britanniából érkezett Czigány Lóránt annak a véleményének adott hangot, hogy az MVSZ korszerűsödésének feltétele a személyi megújulás, amely magában hordozza nők jelenlétét is a világszövetség elnökségében. Látszólag résztémával kapcsolódott a bevezető tájékoztatóhoz Szinetár Miklós, amikor megemlítette a leendő a Nemzeti Szinház ügyét, tragikusnak, szerencsétlennek nevezve annak elhúzódását. Kifejtette: bár állami eszközökkel kell felépíteni a szinházat, továbbra sem nélkülözhető a külföldön élő magyarság támogatása. Kérte: a szövetség járjon el annak érdekébben, hogy minél többen segítsék a nemzet szinházának létrejöttét. Bejelentette: pályázatot kívánnak meghirdetni, amelyre várják a világ minden, magát magyarnak valló építészét. Az elképzelések szerint az új intézmény a magyar nyelvű színjátszás központja lesz, és évente otthont ad a magyar szinházak fesztiváljának. (folyt.köv.)
1989. április 21., péntek 18:14
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|