|
|
 |
|
 |
Reformműhely tanácskozás Kecskeméten (7. rész)
|
A továbbiakban részletesen szólt arról, hogy a gazdaságpolitika
reformjának kettős célt, a pénzügyi stabilitás folytatását és
keresztülvitelét, valamint a gazdaság kitörését kell szolgálnia. A
súlypontot ezzel együtt át kell helyezni a gazdaság kimozdítására,
egy új minőségű gazdaságfejlődés elindítására. Ez jelentős
kockázatot rejt magában - mutatott rá az államminiszter,
emlékeztetve arra is, hogy egy ilyen kockázatra a magyar
nemzetgazdaság az évtized közepén nagyon ráfizetett. Eladósodásunk,
kamatterheink jelentős növekedése akkor következett be, amikor nem
reformintézmények irányításával indítottunk el egy gazdasági
növekedést, amely pénzügyi csőd közelébe vezette az országot.
Hozzátette: kétségtelen, hogy a reformok elindításához ma nagyobb
induló forrásokra van szükség, mint ami saját erőből megteremthető,
működésbe hozható. Külföldi erőforrásokat kell bevonni, s fontos,
hogy ezek valóban a kitörés szolgálatába álljanak: exportnövelést,
műszaki-technikai fejlődést, hatékonyságnövekedést eredményezzenek.
A továbbiakban - az államháztartás súlyos nehézséggel járó
önfinanszírozását elemezve - szólt az ország szolgáltatási
mérlegének jelentős romlásáról. Okaként említette többek között a
világútlevél kapkodó bevezetését is, azt, hogy az illetékesek nem
számoltak a pénzügyi, áruellátási rendszerünk mai állapotával.
Külgazdasági kapcsolatainkban a kétpiacos
külkereskedelem-politika stratégiájára kell áttérnünk, megszüntetve
a közel négy évtizedes gazdaságpolitikai gyakorlatot, amelyben a
magyar nemzetgazdaság egyoldalúan, túlzottan a KGST-együttműködésre
épült. A túlerőltetett KGST-beli kapcsolatok mára oda vezettek, hogy
erős piaci korlát, s kapacitásaink elégtelen kihasználása vált
jellemzővé - mutatott rá az előadó, hangsúlyozva, hogy növelni kell
a világpiaci exportra, s a hazai piacra való termelést. Ehhez az
export-dinamizálás növelésére van szükség, nincs lehetőség az egyik
integrációból a másikba való átmenetre. A megoldás az lehet, hogy a
KGST-kapcsolatokat piacivá alakítjuk át - ez kétoldalú alapon
elsősorban a Szovjetunióval látszik lehetségesnek. Egy szocialista
közös piac megvalósításának nincsenek meg a gazdasági feltételei. A
magyar piac versenyképessé válásának feltételeként említette az
import mellett az export liberalizálását.
Az államminiszter arról szólva, hogy mit várhatnak a reformtól a
dolgozó emberek, kifejtette: egy-két évig nem számíthatunk az
életszínvonal javulására, sőt előfordulhat további némi csökkenése
is. (folyt.köv.)
1989. április 15., szombat 19:45
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|