|
|
|
|
Zágrábi vélemény a magyar reformról (1.rész)
|
Márkus Gyula, az MTI tudósitója jelenti:
Belgrád, 1989. március 17. péntek (MTI-tud) - A zágrábi Vjesnik ,,Pannon-alpoki új szocializmus - mit jelent a szocializmus reformja és az európai geopolitika számára a magyar és a szlovén pártprogram hasonlósága?,, címmel a következő kommentárt közölte:
Ha a magyarországi és a jugoszláviai történéseket összehasonlítjuk és a három évtizeddel ezelőtti eseményekre gondolunk, akkor világossá válik, hogy a belgrádi Ekonomszka Politika hasábjain Vladimir Gligorov nemrég miért emlékeztetett némi iróniával arra, hogy annak idején a magyarok bűnhődtek és halállal is fizettek a jugoszláv példa követésére tett kísérleteikért, vagyis azért, hogy megteremtsék azt, amiről úgy tűnt, hogy a jugoszlávok már elérték: a demokráciát, az emberarcú szocializmust, a Nyugathoz fűződő kapcsolatokat... 33 évvel azután, hogy Budapest vérrel fizette meg a szovjet beavatkozást, a történelem valóban teljes fordulatot hozott. Jugoszlávia - amely a maga történelmi ,,nem,,-jével Kelet-Európa egy részének reformkísérleteit ihlette, s amiért az akkori népi demokratikus országokat Moszkva még szorosabb politikai és katonai gyeplőbe fogta - napjainkban kétségkívül elmarad egykori követői mögött. Magyarországtól kétségkívül lemaradt. Egyébként e lemaradás nagyságát a történések egyszerű áttekintése is érzékelteti. Politikai vonatkozásban például nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy Budapest vendégül látja a ,,nemzetek feletti,, olasz radikálisokat, akiknek kérését Belgrád elutasította. A nyugat-európai közvéleményben kedvező benyomást kelt a hajdani ,,orosz kommunizmus,, teljes átalakítása demokratikus, európai szocializmussá. A szabadsághoz vezető út anarchia kockázata nélkül, a nagy ellenállást kiiktató kádercserékkel, a fokozatos külpolitikai módosítások, sőt az olyan ügyes húzások, mint amilyen Habsburg Ottó budapesti meghívása valószínűleg megrémíti az u.n. szocialista Közép-Európa összes magyar és sok jugoszláv ellenfelét. Tény azonban, hogy Budapest ezekben a napokban áttörést hajtott végre a pártreform irányában, az olyan ,,új szocializmus,, víziójához, amilyet a szocialista világ még sohasem látott. (folyt.)
1989. március 17., péntek 10:57
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|