|
|
|
|
Magyarországi alternatívok - Szov. Rosszija (1. rész)
|
Moszkva, 1989. március 12. vasárnap (MTI-tud) - A Magyar Szocialista Munkáspárt vállalta, hogy saját befolyását nem a formális kiváltságok révén, hanem konkrét tettekkel, következetes politikai munkával erősíti meg - írja a Szovjetszkaja Rosszija vasárnapi számában Alekszandr Melnyikov, a TASZSZ budapesti tudósítója, külön a lap számára írott cikkében. A tudósító elsősorban az MSZMP és az alternatív mozgalmak közötti kapcsolatok kérdéskörét járja körül.
Mint írja, az MSZMP az alternatívokkal a folyamatos párbeszéd gyakorlatát szeretné kialakítani, s ennek a párbeszédnek lesz egyik fontos próbája március 15-e méltó megünneplése. Több alternatív szervezet kijelentette - idézi a tudósító -, hogy a közös ünnepléshez ma még túl nagyok a párt és a mozgalmak közötti különbségek. Kitér arra is a cikk, hogy néhány szervezet bejelentette: a március 15-i megmozdulások folyamán ,,jelképesen lefoglalják,, a Magyar Televízió épületét, így akarva elérni, hogy követeléseiket sugározza valamelyik műsor. - Nehéz megérteni - írja Melnyikov -, hogyan fogják ezt összeegyeztetni azzal a kijelentésükkel, amely szerint ,,a televízió az egész népé,,. Az alternatív szervezetek tömeges támogatásáról ma még aligha beszélhetünk, folytatódik a cikk, s beszámol arról, hogy a Jurta Színházban nemrég megalakult a Munkásszolidaritás 89 nevű szervezet. A tudósító megjegyezte, hogy nem véletlen a név hasonlósága az ismert lengyel szervezetével. E szervezet támogatói alig százan vannak, míg a szervezett munkásság létszáma Magyarországon négymillió fölött van. A többpártrendszer megvalósítása - ez már ma látható - nem lesz könnyű az MSZMP számára. A Jurtabeli rendezvényhez hasonlók, egyes alternatív szervezetek militáns akciói, a köztük lévő viszálykodás kiszámíthatatlan partnerré teszi némelyiküket. A nehézségek növekedésével, a párt által késve megválaszolt kérdések szaporodásával egyenes arányban mind nagyobb visszhangra találnak az alternatívok nyilatkozatai, fellépései - folytatódik a cikk. Sok helyütt az MDF-hez, a Fideszhez, a szociáldemokratákhoz nem szélsőséges, hanem felelősséget érző emberek csatlakoznak, akik megoldást keresnek a ma aktuális kérdésekre, de nem találnak lehetőségeket a pártszervezeti keretek között. (folyt.)
1989. március 12., vasárnap 16:37
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|