|
|
|
|
A tsz-ek rendkívüli konferenciája - Németh Miklós (12. rész)
|
Kevesebb szó esik viszont a községek, a falusi előljáróságok, a kicsiny egyházi gyülekezetek, presbitériumok autonómiájáról. Pedig ez volt az igazi organikus, közösségmegtartó és közösségszervező erő. Hangsúlyozta, hogy a magyar falun új vállalkozási magatartás kell. Az új agrárpolitikát egy belülről is megújuló embertípusra kell alapoznunk, aki szövetkezve és társulva, erős, vállalkozó szervezeteket kifejlesztve bocsátkozik bele abba a konkurrenciaharcba, amely a mezőgazdasági termékek piacán folyik, itthon és a külvilágban. Merre halad majd a magyar falu a 90-es években? Nem hiszem, hogy csak az elsorvadás vagy a várossá válás alternatívája létezne - mondotta. - Mint mindig, most is van harmadik út, az arany középút: ez pedig a városi élettel egyenértékű - ahhoz nem mindenben hasonlító - életminőség perspektivája, amely felhasználja a modern kor civilizációs vívmányait. Olyan képtelenséget is olvastam valahol, hogy a magyar falu önmagától megszűnik egyszer. Falusi gyerekként nőttem fel, ezért ettől a gondolattól érzelmi alapon is irtózom, de az ésszerű megfontolás is azt mondatja velem, hogy a falvak mesterséges elsorvasztásának politikai gyakorlatát egyszersmindenkorra fel kell számolni. A magyar falvak helyzete nagyon különböző, ezért a sokszínű fejlődés természetes perspektívának tűnik. Remélem azonban, hogy ezeknek az alternatíváknak közös iránya lesz: a magyar falu olyan önálló, életképes társadalmi egységgé válik, amelyet falusi polgárok laknak. A tulajdoni és a gazdálkodási szervezeti formák gazdag változatossága alakul ki, amelyek megegyeznek abban, hogy innovatívok, vállalkozók, emberközpontú szervezetek, s amelyek egyszerre környezetvédők és közösségteremtők is. A megvalósítás egyetlen biztosítéka: a falusi ember, aki mindig szerette hazáját. Éppúgy ragaszkodott a földhöz, a tájhoz, a szokásokhoz, a hagyományokhoz, a népviselethez, mint a közös énekléshez, a vigasságokhoz, a tánchoz. Ez a hazaszeretet most is érezhető a haza sorsáért érzett aggódásban, a tettrekészségben, a segítő ösztönökben. A falusi ember a fontos dolgokat tudja. Maga kíván berendezkedni falvaiban, saját szokásai és törvényei szerint. Bízom benne, hogy mint annyiszor a magyar történelem során, most is nemzetmegtartó erőként dönt, és cselekszik, mondta befejezésül. (folyt.köv.)
1989. február 24., péntek 17:02
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|