|
|
 |
|
 |
Pozsgay Imre látogatása Tolna megyében (2. rész)
|
A nyilvános politizálás hiánya alakította ki azt a szokást, hogy az
elhallgatott információkat spekulációkkal pótolják az emberek.
Pozsgay Imre hangsúlyozta: sem kamikáze-akció, sem
partizán-hősködés szándéka nem vezette, amikor az új tények és
összefüggések ismeretében népfelkelésként értékelte az 1956-os
eseményeket. Ez a formula felel meg leginkább annak az állapotnak,
amikor egy megsértett és megalázott nép kitombolja haragját. Nem
vitatható, hogy ilyen forrongó helyzetben óhatatlanul felbukkannak
restaurációs és ellenforradalmi vonások is. Ezért azoknak sem kell
szégyenkezniök, akik az ilyen jelenségekkel szemben felléptek. Ma is
valamennyien öntudattal vállalhatják szerepüket.
A népfelkelés formuláját - még ha bizonyos érzékenységeket sért
is - a forradalom, ellenforradalom szélsőségei közt reálisnak, a
nemzet többsége számára elfogadhatónak, végső soron egységteremtő
meghatározásnak ítélte Pozsgay Imre. Ezzel együtt - hangoztatta -
bár a párton belül senki sem késztette véleményének
megváltoztatására, s maga sem érezte az önkritika szükségességét,
elfogadja a Központi Bizottság állásfoglalásának kompromisszumos
meghatározását, mivel amögött a pártegység megőrzésének szándéka
munkál.
Pozsgay Imre délután a paksi sportcsarnokban rendezett
nagygyűlésen találkozott a város lakosságának mintegy ezer
képviselőjével. Beszédében az előzetesen hozzá intézett kérdésekre
válaszolva részint megismételte a Központi Bizottság ülésével és
állásfoglalásával kapcsolatos véleményét, s részletesebben
kifejtette, milyen indítékok és célok vezérelték az 1956-ra
vonatkozó kijelentéseit.
Azt a meggyőződését hangoztatta, hogy közelmúltunk reális,
tényeken alapuló újraértékelése nélkül nem tudunk megszabadulni a
sztálinizmus máig működő hatalmi mechanizmusától. A
tekintélyuralommal kikényszerített monolitikus egység kudarcát mi
sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az ország mai helyzetét
előidéző helytelen döntések kivétel nélkül egyhangú határozatokkal
születtek. A vitás kérdések megkerülése, elhallgatása egyben a
felelősség elkenését is jelenti. Ilyen körülmények között az ország
kormányozhatósága is kérdésessé vált. A kormányzati szándékok és a
népakarat között másfél-két évtizede nincs összhang, a törekvések
ellentétes irányban hatnak.
A pártnak fel kell készülnie arra, hogy politikai befolyását
nyílt küzdőtéren őrizze meg. (folyt.köv.)
1989. február 15., szerda 20:11
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|