|
|
|
|
Strasbourg: a kettes számú kelet-európai delegáció (3.rész)
|
A bizottság egyik alelnöke egyszerre német és osztrák állampolgár. Magyarul is folyékonyan, választékosan beszél. Hazánkban az utóbbi időben újra ismertté vált. Tavaly nyáron, amikor hét évtized után először magánemberként Magyarországon járt, interjút adott a televíziónak, most Bokor Péter filmjét vetítik róla. Habsburg Ottónak hívják. 76 éve született, még a császári és királyi trón várományosaként, ma a CSU listáján európai képviselő, a demokratikus Európa megteremtését hírdeti, és a kettes számú kelet-európai delegáció egyik legtevékenyebb tagja. Habsburg Ottó úgy véli, hogy óriási lehetőségek vannak Magyarország és a közösség közeledésére. Egyrészt azért, mert az emberi jogokat Magyarországon ma jobban figyelembe veszik, mint bárhol másutt azokban az országokban, amelyek megfogalmazása szerint ,,Jalta óta elszakadtak a Nyugattól,,. Magyarországon, mondja, példamutató a nemzetiségek iránti magatartás, ami azért is jelentős, mert ellenpélda a lesújtó romániai gyakorlattal szemben. Habsburg Ottó hivatalos minőségben, a bizottság alelnökeként, először utazik majd Budapestre. A cél: minél több kapcsolatot kiépíteni, minél jobban megismerni, megismertetni az országot. Személy szerint ő mindent meg kíván tenni a gazdasági kapcsolatok építéséért. Sanz Fernandez spanyol szocialista képviselő, a delegáció egyik tagja a pluralizmus felé tett lépéseket méltatja. Az Európai Parlamentnek, mondja, támogatnia kell a demokratizálódási folyamatot, s a magyar és a strasbourgi delegáció kölcsönös látogatása erről fog tanuskodni. Mint szocialista, nagy várakozással tekint e találkozások elé. Látni kívánja, miként képes közelíteni Magyarország a pluralizmushoz, s ugyanakkor megerősíteni, megőrizni mindazt, ami szocialista vívmány. Giorgio Rossetti trieszti olasz kommunista képviselő jól ismeri hazánkat, többször is járt már nálunk. Visszautal arra, hogy a közösség és Magyarország közötti megállapodást a kommunista képviselők aktívan ösztönözték, s készek lettek volna támogatni bizonyos magyar igényeket. A közösség erre még nem volt kész, ám Rossetti derülátó: előfordult már, hogy egy megállapodás lejárta előtt új helyzet alakult ki, lehetővé vált további lépések megtétele. Jugoszlávia esetében is ez történt. Rossetti szemében az, ami Magyarországon történik, rendkivül fontos - és nem csak a magyarok számára. Ezért készül a kettes számú kelet-európai delegáció a strasbourgi párbeszédre - és a budapesti folytatásra. +++ Baracs Dénes (Strasbourg), MTI-Panoráma
1989. február 6., hétfő 16:03
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|