|
|
|
|
Haderőcsökkentés - befejezés (2. rész)
|
A szovjet diplomata megállapította, hogy a két katonai szövetség képviselőinek a több mint tizenöt éves erőfeszítések ellenére sem sikerült kiküszöbölniük azokat a lényeges nézetkülönbségeket, amelyek egyrészt a célul kitűzött leszerelési intézkedések anyagi, számszerű tartalmával, másrészt az ellenőrzési és leszerelési intézkedések megfelelő viszonyával kapcsolatban megnyilvánultak. Most már kimerült annak minden lehetősége, hogy ezeket a különbségeket a tizenkilenc ország bécsi tárgyalásain hidalják át. Ez azonban nem jelenti azt, hogy e tárgyalásoknak ne lett volna hasznuk. Az álláspontok alaposan megismerése és részben közeledése révén mindenképpen hozzájárultak a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok fejlődéséhez, és bizonyos mértékben előkészítette a talajt a NATO és a Varsói Szerződés valamennyi tagállamának egész Európát felölelő katonai tárgyalásaihoz, amelyek március elején ugyancsak az osztrák fővárosban kezdődnek el. Az olyan elvek és kategóriák megvitatása, mint a kölcsönösség és az államok biztonsági érdekeinek figyelembevétele, a fegyveres erők és fegyverzetek felső határ-szintjei vagy a megfelelő ellenőrzés szükségessége, mindenképpen hasznosnak bizonyult és ilyen vagy olyan formában értékesíthető lesz az európai hagyományos haderőről tárgyaló új bécsi fórumon. Mihajlov rámutatott, hogy a Varsói Szerződés országai által a közelmúltban bejelentett egyoldalú haderőcsökkentési lépések kedvező légkört teremtenek az osztrák fővárosban rövidesen egyidejűleg elinduló két katonai-biztonsági konferenciához: a ,,huszonhármak,, tárgyalásaihoz, valamint a Helsinki Záróokmány 35 aláíró-államának bizalom- és biztonságerősítési tanácskozásához. Mint mondotta, a VSZ-államok most jogosan várnak választ e lépéseikre, hasonlóan építő szándékú intézkedések formájában. A szovjet delegáció-vezető kifejezte reményét, hogy az egész Európára kiterjedő VSZ-NATO tárgyalásokon érvényesülni fog a Varsói Szerződés államainak az az elgondolása, hogy a hangsúlyt nem a két katonai szövetség jelenlegi erőviszonyaira vonatkozó adatok megvitatására, a kiinduló helyzet tisztázására kell helyezni, hanem a megvalósítandó leszerelési célokra, a fegyveres erők és fegyverek elegendő felső szintjeinek megállapítására. (folyt.)
1989. február 2., csütörtök 18:43
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|