|
|
|
|
Felcím: Filmszemle Főcím: Megújul-e a magyar film?
|
Február 3-án kezdődik Budapesten a filmszemle, előtte 2-án osztják ki a filmkritikusok díjait. Mint minden esztendőben, most is vita előzte meg a szavazást. A kritikusok úgy érezték, hogy azok a dokumentumfilmek, amelyek a múlt évben a közönség elé kerültek, jobbak, érdekesebbek, izgalmasabbak, mint a játékfilmek. Elég csak egy rövid felsorolást tartani, hogy itt a kritika és a közönség - nem is olyan gyakori - egyetértését bizonyítsuk. Ebben az évben láthatjuk például a Gulyás testvérek Törvénysértés nélkül című dokumentumfilmjét a hortobágyi kitelepítések históriájáról. Most mutatták be Sára Sándor Sír az út előttem című, a csángók hányatott életútját nyomon követő, négyrészes produkcióját. Az év vége felé került a közönség elé (és sok helyen máig sorban állnak a jegyekért) Bokor Péter az utolsó Habsburg trónörököst, Ottót bemutató munkája, Isten kegyelméből címmel. Böszörményi Géza Faludy György költőt szólaltatta meg, aki életéről, különös tekintettel a recski táborban töltött időszakról beszélt drámaian, s - ha lehet azt mondani - mégis szórakozatóan. Végül, de nem utolsó, sőt talán elsősorban ott van A Dunánál, Schiffer Pál dokumentumfilmje, amely hét dunapataji - ahogy ő nevezi - parasztpolgár életének utolsó 35-40 évével ismertet meg, úgy, hogy nemcsak egy jellegzetes magyar falu, hanem egy kicsit az egész magyar társadalom sorsát idézi meg ebben a fordulatokkal terhes időszakban. Közel sem voltak ilyen kedvező helyzetben a játékfilmeknél. Itt is akadt persze néhány érdekes munka, legalábbis, ami a témát, a tárgyalt valóságot illeti. Sára Sándor játékfilmjéről - Tüske a köröm alatt - kiderült például, hogy annyira igaz, hogy Debrecenben bírósági ítélet született a libaügyben és kapcsolt részeiben, amit a film is bemutat. Kósa Ferenc Egy teljes élet című produkciójának másik része igazán újszerűen, az eddig kötelezőnek tartott sémáktól eltérően, tárgyalta 1956 eseményeit. (folyt.)
1989. január 30., hétfő 15:39
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Díjkiosztás 2.
|
Téglássy Ferenc elkészítette a "kitelepítés-téma" játékfilmes változatát Soha, sehol, senkinek címmel. Ez utóbbi filmre sokan szavaztak a kritikusok közül, bár elismerték, hogy a feldolgozás módjában, eszközeiben a filmművészet hagyományaival él, mint ahogy ez a már-már megmerevedő hagyomány tette hatástalanná - vélik többen - Sára és Kósa filmjeit is. A kritikusok többsége azonban végül mást választott, mást tartott díjazásra érdemesnek. Grunwalsky Ferenc Egy teljes nap című munkáját. Ez egy taxisofőr, gyilkossággal végződő egyetlen napjáról szól, a videotechnika felhasználásával oly módon, hogy a formai - szándékos - esetlegességek a főhős életének esetlegességeit hangsúlyozzák, egyben a helyzetek hitelességét erősítik. Ez a filmtípus sem önmagában volt jelen a tavalyi termésben, hiszen a - főleg fiatal - rendezők sokféle próbálkozását láthattuk a mozikban. (Ha egyáltalán egyes megyék vállalták, akár a szűk körű bemutatást is.) A végeredmény, a mozihatás szempontjából vegyes eredményt hoztak ezek a próbálkozások, de - legalábbis e sorok írójának meggyőződése szerint - el kellett indulni ezen a nehezebb úton, mert csak így remélhető a magyar játékfilm megújulása. Nem arról van szó, mint sokan a filmművészeknek vagy éppen a filmkritikáknak is a szemére vetik, hogy ami formában, technikában új, az már biztos, hogy jó, s ami régi, ismertebb, klasszikus filmnyelvre készült, az eleve rossz, konzervatív, érdektelen. Ilyesfajta leegyszerűsítése a művészet tartalmi és formai világának csak falakhoz, zsákutcába vezethet. A közvélemény gyanakodni kezd a kritikára, hogy az valójában blablázik, a filmművészek meg bosszankodnak, hogy nem segítik elő a megértést köztük és a nézők között. Pedig arról van csupán szó, hogy ha egy művész olyasmiről akar szólni, ami nálunk ma van - a fejekben, érzelmekben, gazdaságban, emberi kapcsolatokban vagy a kapcsolatok leépülésében -, s azokhoz akar szólni, akik ma elsősorban moziba járnak (a 15-25 évesek), akkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a nézőközönség átlagéletkorát és tapasztalatait. (folyt.)
1989. január 30., hétfő 15:40
|
Vissza »
|
|
Díjkiosztás 3.
|
Azt, hogy már bölcsődés korukban a tévé-reklámok képi világán nőnek fel, azt, hogy a zene érzelmeiknek legalább olyan fontos kifejezési formája, mint az élőbeszéd. Azt sem, hogy nehéz lakáshoz jutniuk, lassan már nehéz megfelelő munkahelyet találni, miközben képletesen, s lassan már valóságosan is, otthonosan mozognak a világban, sőt a világegyetemben is. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy nem nagyon értik szüleik félelmeit, hajlamukat a megalkuvásra, szerintük túlzott türelmüket és így tovább, és így tovább... Aki tehát elsősorban hozzájuk akar szólni, az nehezen tud szót érteni velük hagyományos témákban, és a hagyományos kifejezési eszközökkel. Amelyek - számukra legalábbis - lejáratták magukat, amikor oly sokszor féligazságokat próbáltak közvetíteni segítségükkel. (MTI-Press) ág/pé B.L.
1989. január 30., hétfő 15:40
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|