|
|
|
|
Németh Miklós beszéde (1. rész)
|
A szerkesztőségek rendelkezésére bocsátjuk Németh Miklósnak, a Minisztertanács elnökének az MSZMP Budapesti Bizottsága aktíva-értekezletén szombaton, a pártbizottság Politikai Propaganda és Művelődési Központjában elhangzott beszédét. Keretet később adunk. x x x Németh Miklós felszólalásában utalt arra, hogy a budapesti kommunisták képviselői olyan időpontban tanácskoznak, amikor kiélezett társadalmi, politikai, gazdasági feszültségek közepette keresi az ország, a társadalom és benne a Magyar Szocialista Munkáspárt is a megújulás útjait. A továbbiakban kifejtette: a változások egyre gyorsuló üteműek, és emiatt egyre gyorsabban kell reagálnunk a kihívásokra, az elodázhatatlan döntési helyzetekre, s a döntéseink nyomán keletkező különféle reakciókra is. Sokszor az sem elég, ha programunkat, tervezett lépéseinket alaposan átgondoljuk, széles körűen megvitatjuk és egyeztetjük, mert a döntést követően a következmények újból kritikát - sokszor jogos kritikát -, értetlenséget válthatnak ki, s ez újabb érvelést igényel. Példa erre a pártértekezletek állásfoglalása nyomán kibontakozó, a pluralizmussal kapcsolatos ellentmondás a véleményekben, de aktuális példa a január 9-én életbe lépett áremeléseket követő tiltakozási hullám is. Úgy vélem, hogy a kormány a közelmúltban feltárta és a közvéleménynek is bemutatta gazdaságunk, társadalmunk súlyos helyzetét. Ez a kormány kezelni kénytelen egy terhes örökséget, amit nem ő hozott létre, de az ország, a nép jövője iránt érzett felelősségérzetből kiindulva fel kellett vállalnia. A mai válságos helyzetet egy jó másfél évtizede követett hibás politikai és gazdaságpolitikai kurzus eredményeként örököltük. És bár sorsunk ennek a terhes örökségnek a felszámolása, nem hallgattuk el: ez nem fog menni konfliktusok, áldozatok vállalása nélkül, és nem oldható meg egyik évről a másikra. Fordulatot hirdettünk, és ezt követeli a társadalom is. De látnunk kell: a fordulat rövid távon nem ugyanazt jelenti a kormányzat és a lakosság számára A kormány számára a fordulat, mindenekelőtt szakítást jelent a múlt hibásnak bizonyult gyakorlatával, valamint azt, hogy annak következményeit felszámolja. Ehhez pedig nem elegendőek a szavak és a nyilatkozatok Ehhez határozottan dönteni, cselekedni kell, szembenézve a konfliktusokkal. (folyt.köv.)
1989. január 14., szombat 15:57
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|