|
|
|
|
Víz alá helyezik a Mány-1. jelű bányát - Teljesítik a megszigorított környezetvédelmi előírásokat (1. rész)
|
1989. január 12., csütörtök - A Tatabányai Bányák Mány-1. elnevezésű bányaüzemében megkezdték a vízkiemelés csökkentését és fokozatosan víz alá helyezik a bánya jelentős részét. Ezt megelőzően az akna dolgozói befejezték a széntermelést és minden hasznosítható, értékesíthető berendezést kimentettek és a felszínre hoztak.
A mélyben rejlő széntelepek kiaknázását elsősorban környezetvédelmi szempontok miatt kénytelenek tartósan szüneteltetni. 1984-ben kezdték meg itt a termelést és viszonylag rövid idő elteltével percenként 42 köbméter karsztvizet kellett a felszínre szivattyúzni azért, hogy biztonságban dolgozhassanak a bányatérségekben. Ennyi víz kiemelése - a környék más bányáinak vízmentesítésével együtt - nemcsak a mélybeli karsztvízháztartást károsította, hanem alaposan megdrágította a termelést is, ezért úgy döntöttek: az eocénbányák közül elsőként a mányiban hagyják, hogy elöntse a víz a már feltárt munkahelyeket. A vízkiemelés megszüntetése nem jelenti azt, hogy a még jelentős szénvagyonnal rendelkező bánya összes térségét átadják a víz uralmának. Különlegesen nagy teherbírású gátrendszer kiépítésével ugyanis megóvják a főbb létesítményeket, így például a lejtősaknákat, a vízmentesítő telepet, az energiaelosztó állomást és az ezeket összekötő térségeket, szállítási útvonalakat. Azért választották ezt a megoldást, hogy a későbbi években, amikor erre lehetőség nyílik, folytathassák a termelést és a bánya feltárását. A víz útját álló - a későbbiekben újra hasznosítható bányatérségek megóvását szolgáló - gátakat a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet tervei alapján építették meg. Különleges, a hazai szénbányászatban szokatlan munka volt ez, hiszen a gátakra és az azokat övező kőzetekre 235 méter magas vízoszlop nyomása nehezedik. Ezért a gátakat és a kőzetrétegeket annyira megerősítették, hogy képesek legyenek a tényleges víznyomásnak akár a másfélszeresét is kibírni. Számtalan fúrólyukon keresztül nagy nyomással cementet injektáltak a kőzetekbe, ílymódon vízzáróvá tették azokat, nehogy a karsztvíz megkerülje a gátakat. Különleges érzékenységű geofizikai műszereket is beépítettek a kőzetekbe. Ezek azonnal jelzik, ha valahol a védelmi rendszer a legkisebb - szabad szemmel nem is látható - mértékben átnedvesedne. A Mány-1. aknában tehát most fokozatosan leállítják a vízkiemelő szivattyúkat, beszüntetik a karsztvíz kiemelését, s még az idén hasonló intézkedésekre kerül sor a nagyegyházi bányában is. (folyt.)
1989. január 11., szerda 22:30
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|