|
|
|
|
A koncepciós perekről
|
(Hajnal László Gábor) München, 1989. április 1. (SZER, Világhíradó) - A kormánynak az az ígérete, hogy végre-valahára kivizsgálják valamennyi koncepciós kirakatper hátterét, ez a bejelentés késztette kommentár írásra Hajnal László Gábort: - Hogyan is írta Ady Endre? "Tagadni múltat mellet verve, megbabonázva, térdepelve". - Látnók volt ez a poéta, a költők sámánja, hiszen nemcsak saját nemzedékének politikai, emberi baklövéseire, gyengeségeire mutatott könyörtelen őszinteséget, de megjósolta a jövő kuszaságait is. Borzongtató gondolatokat vetett papírra az éppen 70 esztendeje halott és a népét mindennél jobban szerető, ám ezerszer ki s megátkozott magyart. Elhessegethetetlenül türemkedik most elő a bánatos arc, a messzire révülő tekintet: "Tagadni múltat mellet verve". Valójában örülnünk kellene annak, hogy végre bűntelennek mondhatják a hajdani bűnösnek nyilvánítottak némelyikét, de a hatalom taktikázása lépten-nyomon tetten érhető. Az igazságügyminiszter azt hangoztatja a vele készített interjúkban, hogy felülvizsgálják az 1945 és 1962 között hozott politikai ítéleteket, és rehabilitálják a koncepciós perek szenvedőit, áldozatait. Most ne firtassuk e két dátum miértjeit, már csak azért se, mert az tény, hogy ebben a, fél emberöltőnyi korszakban összehasonlíthatatlanul többet szenvedett az ország lakossága, mint előtte századokon át, vagy a konszolidációnak nevezett években egészen napjainkig. Az viszont nem elhallgatható kételkedés, hogy eme "visszamenő hatályú igazságszolgáltatás" bírái - idézőjelbe rakva, vagy netán anélkül - miért az MSZMP szempontjai, jelenlegi érdekei szerint csoportosítgatják az igeneket és nemeket. Továbbá: miért csak a kommunista párt tagjai, illetve az általuk megbízhatóan elkötelezettnek tartottak lapozgathatják az idáig rejtegetett, talán elégett, talán nem elégett aktákat? Március 23-ikán a Kossuth Rádió Esti magazin műsorába, Kulcsár Kálmán azt mondotta: egy jogászokból és történészekből álló bizottság deríti fel azokat az ügyeket, amelyekről igazolható, hogy koncepciós per volt. Erről a kormány megkapja majd az adatokat, és valószínű, hogy a parlamentnek fogja javasolni egy olyan törvény megalkotását, amely szerint a koncepciós perekben valamennyien ártatlanok. Mindettől függetlenül 15-16 ügyben a legfőbb ügyész óvást nyújt majd be - vagyis az örömben gyorsan elvegyítik az ürömöt, hiszen például a MAORT-per és az egyházzal kapcsolatos meghurcoltatások külön kosárba kerülnek. Tehát a szocialistának nevezett törvényesség ismét kátrányt csöpögtet a mézbe. A kivégzett, hosszú időre börtönbe, internáló táborba zárt kommunisták, a tékozló fiúk örömteli ovációjával nyertek megbocsátást, kaptak szobrot, fejfát, ám a történelem ítélőszéke előtt ártatlanokat, hősöket és mártírokat nem illeti egyformán a főhajtás. A hazai tömegtájékoztatási eszközökben fennen hirdetik az illetékesek: megszüntetjük a jogsérelmeket! De közben halogató taktikázással dekázgatják, hogy méltatlanul meghurcoltak, országunkból elüldözöttek melyike számíthat kegyként a kegyelemre. Nem élcelődő szójáték ez. A Független Kisgazdapárt ideiglenes országos választmánya már bejelentette, hogy erkölcsi elégtételt kér a kormánytól egykori vezetőinek: Kovács Bélának, Nagy Ferencnek, Kis Sándornak és B. Szabó Istvánnak. Pozsgay Imre pedig arról beszélt, hogy "a Mindszenty-ügyet is tisztázni akarjuk". Az államminiszter a diplomáciai nyelvezetben használatos finomsággal fogalmazta meg vatikáni tárgyalásai során is azt a szándékot, hogy a kormány nem zárkózik el a hercegprímás magatartásának át-, vagy újraértékelésétől, de a döntésre még várni kell. Hogy miért ez a nagy óvatoskodás? Mert bebizonyosodna, hogy a magyar katolikus egyház feje okkal féltette papjait és híveit a kommunizmustól, s lelkiismerete szerint cselekedve küzdött a hitoktatás fakultatívvá tétele ellen. Nyilvánosságra kerülne az immáron nem cáfolható valóság, hogy az elvett, szétvert hit helyett nem adott semmi lelki kapaszkodót a népre erőszakolt ateizmus, s lám, most a nagy és egyre mélyebbülő politikai, gazdasági kátyúban küszködve megértették a kereszténységet elsorvasztani akarók, hogy szükség van apácákra, szerzetesekre, olyan iskolákra, ahol példaképnek tekinthetik Ravasz Lászlót, Ordas Lajost és a kommunistákkal semmiféle alkuba nem bocsátkozó apostoli helytartót. A rezsim fél a bűntelenség kimondásától, noha a józanul gongolkodó funkcionáriusok a Politikai és a Központi Bizottság tagjai közül is számosan jól tudják: a koncepciós perekben elítéltek mindahányan a bosszú és megtorlás áldozatai. Voltak bár miniszterek, papok, katonák, földművesek, munkások, értelmiségiek, idősek s felnőtté nem lehetett kamaszok. Rehabilitációjukkal az MKP, MDP, MSZMP jogfolytonosságát elismerő hatalom önmaga feje fölött tör pálcát. De ha ezt megteszi, elnyerheti a nép és a túlélők bocsánatát, hiszen alig főbb cél most a nyugállamiság megteremtése, a bosszú nélküli közkiegyezés. De a parolázáshoz - mint az imádkozáshoz is - két kéz kell. Az egyik tenyér a kérges, átszögelt, bilincs szorításától kékült, körömtelenné botozott most előre mozdult és várakozik. Hinni akarjuk, hogy nem kell ismét bogáncsot markolnia. +++
1989. április 1., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|