Rendszerváltás és az MTI

	Mióta párthadsereg a honvédség?
(Hajnal László Gábor) München, 1989. március 12. (SZER, Világhíradó) - Az MSZMP Politikai Bizottsága január 28-án ülésezett, és a tanácskozás utáni sajtótájékoztatón is szóba került többek között, hogy a fegyveres testületek, a polgári demokráciák hasonlatához lehetnek-e függetlenek a pártoktól. Vagyis elképzelhető-e úgynevezett depolitizálás a hadseregben és a rendőrségnél, továbbá a munkásőrségnél, valamint az MHSZ-nél. A kérdés ilyetén felvetése és nagy nyilvánosság előtti firtatása számos szempontból időszerű. Hiszen nem lehet mindegy, kinek a parancsát kell mind a hivatásos, mind a sorozott állományban lévőknek teljesíteniük. Most tekintsünk el a Belügyminisztérium felügyelete alatt ténykedő - mondjuk így - működésének elemzésétől. Maradjunk csupán a katonaságnál. Érdemes elgondolkodni azon, hogy századunkban, amikor a kommunisták először kerültek hatalomra, miért akarták rögtön párthadsereggé tenni a honvédséget komiszárokkal, politikai biztosokkal kényszerítve a feltétlen engedelmességet. Ennek a módszernek a következményeit, nevezetesen azt, hogy a katona ne az ország, hanem az uralkodó párt érdekeit szolgálja, pontosan lemérhetjük az 1919- es Tanácsköztársaság kíméletlen emberpusztításában, és ez ismétlődött meg más színekben 1948 után, a koalíciós kormányzás szétzilálását követően már korántsem a haza védelme lett a katonák elsődleges feladata. A két világháború közötti korszakban bő két évtizedig szigorúan tiltották, hogy a fegyveres testületek tagjai részt vegyenek a párt politikájában, és akik a bal- vagy jobboldallal nyíltan rokonszenveztek, gyorsan kivetkőztették őket az uniformisból. Példaként előhozakodhatunk azzal is, hogy Hitler sem kényszerítette a Wermacht tisztjeit a Nemzeti Szocialista Pártba lépésre, Horthy pedig kormányzásának végéig következetesen tiltotta a bármiféle párthoz való tartozást. De Rákosiék ezt a semlegességet megszűntették, és egyik pillanatról a másikra a tegnapi lógósokból, katonaszökevényekből, nagy hangú lumpenekből tábornokokat kreáltak, akik azzal szolgálták meg aranyvállapos egyenruhában parádézásukat, hogy csakis és kizárólag a párt parancsait teljesítettek. Ha netán valaki 1956-ban mégis komolyan vette, hogy a dolgozó népet kell szolgálnia, azt bebörtönözték, kivégezték-, vagy lefokozva nyomorba döntötték. Mindezek ismeretében ajánlatos tehát odafigyelni arra, hogy miért tiltakozik oly erőteljesen az MSZMP a hadsereg depolitizálásának társadalmi igénye ellen. Fejti György KB-titkár azt hangoztatta a székesfehérvári katonai aktívaértekezleten, idézem: "a fegyveres erők hivatásos állományának nagy többsége párttag, és semmiféle esélyegyenlőségre való hivatkozás nem lehet ok arra, hogy az MSZMP feladja pozícióit." Tegyük hozzá, hogy ez legalább nyílt beszéd, ám Türmer Gyula, a főtitkár tanácsadója azt hangoztatta a február 28-iki sajtótájékoztatón: "az MSZMP már nem avatkozik be direkt módon adminisztratív eszközökkel a fegyveres testületek ügyeibe, nincs is már ilyen szervezete." Ez bizony - fogalmazzunk finoman - nem fedi a valóságot, hiszen ha nem avatkoznak be direkt módon, akkor vajon a frissen kinevezett politikai főcsoportfőnök miért a pest megyei első titkár lett? A tartalékos civil Krasznai Lajost vezérőrnaggyá nevezték ki, és így lépett elő az elkötelezett pártmunkás-tábornokká, aki - egy vele készített interjúban tavaly december 23-ikán sugározták az Elsőkézből című műsorban - azt fejtegette, hogy a rendőrség mellett a katonaság a rendszer legfőbb támasza. Ez idáig is nyilvánvaló volt, mert a témára figyelőknek nem keresztrejtvény a néphadsereg feladatul jelölt esküszöveg pontosítása, hogy mit is jelent a gyakorlatban a haza függetlensége és a társadalmi rendszer védelme. Az is taktikázás nélküli feleletre váró kérdés: ha a fegyveres erők hivatásos állományának nagy többsége párttag, akkor kinek tartoznak engedelmességgel, az Elnöki Tanács elnökének, a miniszterelnöknek, az Országgyűlésnek vagy az MSZMP-nek, a jelenben még egyedül kormányzó pártnak? +++ 1989. március 12., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »