Rendszerváltás és az MTI

	Fidesz-nyilatkozat
München, 1989. március 5. (SZER, Világhíradó) - A hatalmi csoport, illetve egyik hírközlő szerve, a Népszabadság, meglehetősen kétes módszerekkel próbál bizalmatlanságot kelteni egyes független szervezetek iránt. Ez derül ki egy interjúból, amelyet Kasza László kollégám Budapesten készített. A hétvégi Népszabadság közli dr. Fodor Gábor Péter, a Fidesz választmányi tagjának levelét, amely helyreigazítja a párt lapjának február 21-i számában megjelent, a Fidesz egy csoportja bécsi szerepléséről közölt számos tévedését. A Fiatal Demokraták Szövetségének 9 tagja Kovács Kálmán festőművész, galériatulajdonos meghívására Bécsben magyarországi és erdélyi költők verseit szavalta, énekelte, és beszélt a Fidesz tevékenységéről, céljairól. A meghívottak közt volt a Münchenben élő lapkiadó költő, Kecskési Tollas Tibor is. A közönség önkéntes adakozással járult hozzá a 9 Fidesz-tag útiköltségéhez, körülbelül 1000 schilling gyűlt össze. A történetről a Népszabadság úgy számolt be, mintha a Fidesz pénzgyűjtő akciót hajtott volna végre, és ebben a - szerinte - volt zsidóüldöző rendőrtiszt, Kecskési Tollas Tibor nyújtott volna segítséget. Nos, az MSZMP lapja - mint említettem - legutóbbi számában közölte dr. Fodor Gábor Péter helyreigazító levelét, de további megjegyzéseket fűzött az ügyhöz. - Hogyan van megelégedve a Népszabadság magatartásával és a viszontválasszal dr. Fodor Gábor Péter? - Egy kicsit korábbról kell kezdenem a dolgokat. Először is azzal, hogy nagyon rossz ízűnek tartom a politikai manipulációnak ezt a formáját, amit a Népszabadság február 21-i számában művelt, és úgy látom, hogy nem pusztán elszigetelt jelenségről van szó. Utalnék itt egy másik, nekem kifejezetten meglepő és elég rossz ízű manipulációra, a Forgách Pállal kapcsolatos ügyekre. Tudvalevő, hogy a TDDSZ-nek ezt a nagyon tisztességes, becsületes, mondhatni karizmatikus hatású vezetőjét próbálják különböző rossz ízű dolgokkal befeketíteni a lapok az utóbbi napokban. Ez az ilyen típusú hecc-, illetve hisztériakampányba illik, ami egyébként március 15-e körül is folyik, egy kicsit a Fidesz lejáratásának az ügye is a Népszabadságban. Az, hogy a Népszabadság közölte ezt a levelet, ennek nagyon örülök. Megvallom, hogy nem vártam. Ennyiből ez pozitív fejlemény. Az, hogy fűzött hozzá egy hosszú kommentárt, ez természetes, ez várható is volt. Maga a kommentár tartalmaz nyilván furcsa elemeket, természetesen próbál mosakodni különböző dolgokban. Annyit ismer el, tényleg tévedett abban, hogy nem táncosok voltak ott. A pénzgyűjtéssel kapcsolatban mindjárt kitér arra, hogy megvigasztal minket, nem sértettünk meg semmi törvényt, de azért igyekszik úgy beállítani, mintha azért ez valami helytelen, valami aljas dolog lett volna. Azt már mondanom sem kell, ez a pénz, amit mi ott az útiköltségünk megtérítésére kaptunk, nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy ezzel minket Nyugaton manipulálnának, vagy ennek fényében, vagy ennek jegyében, hogy mi pénzt kaptunk, valamiféle itteni politikai tevékenységet kérdenek tőlünk számon. Tehát rossz ízűnek tartom ezt az egész beállítást. Hangsúlyozom, 1000 schillingről volt szó. Természetesen ez nem volt elég még az útiköltségre sem, és egyáltalán fiatalokról van szó, akik kiutaztak. Nyilván mindenütt ez a szokás egyébként az országon belül is, hogy a meghívó fél fizeti az útiköltséget, és fiatalokról lévén szó, tudvalevő, hogy nem vastag a pénztárcájuk. A másik része, az a Tollas dolog az, ami igazán érzékenyen érintett minket. Meg is döbbentett, meg is rázott sokunkat, amikor ezt olvasta a Népszabadságban, Én a helyreigazításomban szándékosan nem akartam ebbe belemenni, mert tudom, hogy a Népszabadságnak van egy álláspontja a Tollas- ügyről. Azt állítja, hogy ő a zsidó deportálásokért felelős csendőrtiszt volt. Tudom, hogy van másik verzió is, például a Beszélő 25. száma közöl Tollas Tiborral interjúkat. Demszky Gábornak van benne egy cikke, amely dokumentumokat közöl. Ebből pontosan az ellenkezője derül ki, vagyis az, hogy Tollas Tibor koncepciós per áldozata volt, ő a Felső-Tisza vidéken működött 1944-ben az írás szerint, és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság megbízásából tevékenykedett ott, mivel a területen akkor már látható volt, hogy a Szovjetunió el akarja csatolni, s ő ott próbált ez ügyben valamit tenni. Tehát kétféle verzió van, nem az én dolgom, hogy ebben döntsek, hogy eldöntsem az igazságot. Tollas Tibornak kell ez ügyben megszólalni, illetve a történészekre tartozna ez az ügy, hogy eldöntsék. Tudjuk, hogy az 1945 és 1962 között született perek felülvizsgálata folyamatban van most Magyarországon. A Népszabadság ebben az előbb említett tegnapi számában kommentálva idéz Tollas Tibor beismerő vallomásából, illetve tanúknak a vallomásából, akik látták, amint Tollas - ez volt a Népszabadságban - nyilas karszalaggal rohangált Budapesten. Ezek őszintén szólva engem nem győznek meg, sőt ennek az ellenkező érzetét keltik bennem. Mindenki emlékszik a Rajk-perre, hogy miket vallott be tanúvallomással. Szóval ki tud ebben tisztán látni, igazságot tenni, 1947 vagy 1949 között, vagy 1952-ben a tanúvallomásoknak mennyi valóságos alapja volt? Azt még hadd tegyem hozzá, hogy a Beszélő egyik szerkesztője, Solt Ottília írt szintén egy helyreigazítást a Népszabadságnak. Ő kifejezetten ez ügyben. Tehát náluk megjelent ez a Tollas-interjú. A Népszabadság az előbb említett kommentárjában egy szót sem említ azzal kapcsolatban, hogy ez az ügy egyáltalán nem tiszta, minimum vitás Tollas személyisége. Ezért merem azt állítani - amit igazán nem szeretek ilyen kategorikusan kijelenteni -, hogy rossz ízű politikai manipulációról van szó. Nagyon úgy néz ki az utóbbi időben, hogy mi újra első számú közellenségnek vagyunk kikiáltva, és ebbe a képbe tartozik bele ez is. +++ 1989. március 5., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »