|
|
|
|
Megállapítások 1956-ról
|
(Vadász János) München, 1989. január 28. (SZER, Világhíradó) - Csütörtökön közölte a kormányszóvivő: most már nincs akadálya annak, hogy a hozzátartozók eltemessék Nagy Imre, és kivégzett társai földi maradványait. Pénteken ülést tartott a párt központi bizottsága által életre hívott történész albizottság. 1956 értékelése, illetve átértékelése volt napirenden. Szombaton reggel pedig már nyilatkozott is a budapesti rádióban Pozsgay Imre, az albizottság vezetője. A gyengébbek kedvéért közölte: a temetések engedélyezése még nem jelent politikai rehabilitálást. Normális emberek számára ez - magától értetődően -két különböző dolog. De úgy látszik, egyesek számára mégsem megától értetődik, hiszen tény, hogy a kivégzetteknek 30 éve jeltelen gödrökben kell feküdniük. Sőt, az időzítés legalábbis sejteti, hogy egyesek számára kizárólag a politikai rehabilitálás megkezdésének kényszere időszerüsíti az eltemetés engedélyezését. Pozsgay mondanivalójából ugyanis nyilvánvaló, hogy ez a kényszer most már gyorsuló ütemben érvényesül. Nem a történelmi igazságérzet, vagy az emberi tisztesség diktálja, hanem a mélyülő gazdasági, politikai válság, amelyet a hatalom a tőle megszokott eszközökkel képtelen megoldani. Pozsgay azzal kezdte, amit könnyebb volt kimondani: Nagy Imrének igaza volt az 1954, 55-ös hatalmi válság időszakában, helyes, következetes volt a magatartása is. De Pozsgay rátért arra is, amit nehezebb volt kimondani. Világosan utalt arra, hogy itt jóval többről van szó, mint egyes személyekről; hogy Nagy Imre 1956-os szereplését meghatározza az az esemény, amely 56-ban bekövetkezett. E kerülgetések után érkezett el Pozsgay számára az igazság pillanata! Idézem: "Ez a bizottság - a jelenlegi kutatások alapján -, népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt, egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek." A mondat végre elhangzott! Több, mint 32 évig váratott magára a forradalom véres eltiprása után, vagy ha úgy tetszik: a magyar nép, az egész nemzet felkelésének eltiprása után. Ismét bebizonyosodott, hogy ez a forradalom - mint minden más valóban nagy történelmi esemény -, olyan követeléseket fogalmazott meg kristály tiszta világossággal és lenyűgöző erővel, amelyekre a történelem során, előbb, vagy utóbb, de feltétlenül választ kell adni. És éppen olyan világossággal, és meggyőző erővel kell válaszolni rá, mint amilyen a követelés volt. Nem lehet sem el, sem megkerülni, kvázi válaszokkal sem lehet pótolni. Az 56-os követelés így szólt: Ez a nép szabad társadalomban és független országban kíván élni. A történész bizottság álláspontja, amelyet most Pozsgay kimondott, még korán sem a megkívánt következetes válasz erre a követelésre, de már ennek a válasznak a kezdete, mondhatni: első mondata. Amit Pozsgay az interjúban hozzáfűzött: miszerint nem helytálló ellenforradalomnak minősíteni azt, ami 1956-ban történt, még nem folytatása a válasznak. Nem több, mint egy elemi következtetés rögzítése: természetes, ha népfölkelés volt, nem lehetett ellenforradalom. Nem lehetett a tagadása annak, ami volt. Viszont bekövetkezett másvalami, amely több, mint 30 éven keresztül tagadni próbálta. Az a hatalmi restauráció, az az igazi ellenforradalom, amely először nyílt terrorral, kivégzésekkel, bebörtönzésekkel, majd más eszközökkel: a gazdasági felemelkedés, az anyagi jólét perspektíváival, a kis szabadságok kegyes adagolásával próbálta elérni, hogy az eredeti követelés lekerüljön a napirendről. A több, mint 30 évig tartó ellenforradalom kudarcot vallott. Ezért lehet eltemetni a kivégzett áldozatokat. Ezért kellett a válasz első mondatát kimondani. És ezért elkerülhetetlen, hogy a válaszhoz már az elmúlt három évtized feltárása is hozzá tartozik. +++
1989. január 28., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|