|
|
|
|
Országgyűlés - keddi munkanap (2. rész)
|
Mindössze két percet vett igénybe az államtitkári előterjesztés a polgármesterek jogállásáról szóló törvény módosításával összefüggésben. Ismeretes, hogy az Országgyűlés éppen egy hete fogadta el ezt a törvényt, ám alapvető hibával: két eltérő koncepciójú, egymást jogilag kizáró passzust szavaztak meg elsősorban a kormánykoalíció képviselői. Ezért volt most szükség arra, hogy a kormány sürgősséggel beterjessze módosító törvényjavaslatát.
Az említett passzusok a polgármesterek korábbi munkaviszonyával kapcsolatban rendelkeznek. A kormány a két ellentmondó változat közül módosító törvényjavaslatával azt támogatta, hogy a polgármesterek megbízatásuk idején - az összeférhetetlenség törvényben felsorolt eseteit kivéve - munkaviszonyban állhatnak, kereső foglalkozást folytathatnak. Ha korábbi munkaviszonyukat megszüntetik, polgármesteri megbízatásukat áthelyezéssel létesített munkaviszonynak kell tekinteni.
E módosító törvényjavaslattal ismerkedve az önkormányzati bizottság további módosító indítványt nyújtott be annak érdekében, hogy azokon a kistelepüléseken, ahol a polgármesterek megbízatásukat társadalmi munkában töltik be, lehessenek egyben országgyűlési képviselők is. A kétféle munka igényelte teherbíróképesség megítélését az érintettekre, illetve választóikra kellene bízni, éppen eléggé felnőttek hozzá. Le kellene végre mondani az Országgyűlésnek paternalista szemléletéről, atyáskodó szerepéről ezzel kapcsolatban - fejtette ki mondanivalóját a módosító indítványról Szigethy István (SZDSZ). Képviselő- és frakciótársa, Hankó Faragó Miklós viszont újabb hibát talált a törvényben, nevezetesen a magánvállalkozók diszkriminációját az állami vállalatvezetőkkel szemben, s emiatt újabb módosító javaslatot terjesztett be. Ennek lényege, hogy a magánvállalkozás vezetése se legyen összeférhetetlenségi ok a polgármesteri tisztség ellátására.
Erről a diszkriminációról beszélt Palotás János (MDF) is, aki elmondta: sokan személyesen is számon kérték rajta a Parlamentnek ezt a döntését. Ám a kormánypártok szót kérő képviselői határozottan tiltakoztak további módosító indítványok benyújtása ellen. Salamon László (MDF) például szerencsétlennek tartotta, hogy egy már lezárt, eldöntött, nyugvópontra jutott kérdést ismételten a Ház elé citáljanak. Véleménye szerint a kormánypártok hibáján kívül állandóan ismétlődő kivételes helyzetben csak azt a megoldást tartja elfogadhatónak, ha szünetben a két illetékes bizottság összeül és megtárgyalja a módosító javaslatokat. (folyt. köv.)
1990. szeptember 11., kedd 16:41
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|