|
|
|
|
- A magyar gazdaság helyzete - 2. folyt.
|
Ha ehhez hozzátesszük még, hogy beruházói részvételünk ellenére egyre kevésbé látszik biztosítottnak, hogy a Szovjetunió leszállítja a szerződésben vállalt 1990. évi olajmennyiséget, az utóbbi napok eseményei, az egynapos szállításkiesés és a jövő hónapra egyoldalúan elhatározott mennyiségcsökkentés bejelentése ezt támasztja alá. Ha figyelembe vesszük, hogy a fizetési mérleg rubel aktívuma 1989-ben négyszerese volt az előző évinek, megállapíthatjuk, hogy az összeomló KGST-piacról átszármazó terhek jelentős mértékben járulnak hozzá a forintinfláció életben tartásához.
A rubel aktívum konvertibilis valutára átszámításának és visszafizetésének az így keletkező egy-másfél milliárd dolláros teher megosztásának tisztázatlanságai sem sejtetnek gyors és megnyugtató megoldást.
Nem megnyugtatóak a belgazdasági kapcsolatok sem. A fedezetlen fizetési megbízások, azaz a sorban állások összege 1990 áprilisára már 200 milliárd forintra duzzadt, a tavalyi költségvetési hiány 55 milliárd forint volt, a kétszámjegyű infláció tendenciája folytatódott, az inflációs várakozás növekedett. Így a biztató jelek - a privatizáció megindulása, az állami vagyonvédelmi intézmények kiépítése, a dollárelszámolású külkereskedelmi mérleg 540 millió dolláros aktívuma - ellenére az idei év rendkívül bizonytalan, és nemcsak a KGST-szerződések és a tőkés országok támogatása tekintetében.
Várat magára az államháztartás (...) és az átfogó privatizálási koncepció kidolgozása, amely nélkül illuzórikusak a kormány azon kijelentései, hogy a forint konvertibilitása rövid időn belül elérhető, az infláció egyszámjegyűre szorítható, a privatizáció gyorsított ütemben végrehajtható, és az életszínvonal süllyedés is megállítható. A kormány eddigi intézkedései még nem nyújtanak biztosítékot annak optimista feltételezésére, hogy az alagút végén felcsillanó fény csakugyan az alagút végét jelzi, nem pedig a szembejövő gyorsvonat fényszóróját - fejeződik be a Pénzügykutató Részvénytársaság tanulmánya. +++
1990. július 19., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|