|
|
|
|
Emlékhely a Szovjetunióban a II. világháború magyar
áldozatainak - MSZBT-sajtótájékoztató (1. rész)
|
1990 április 6., péntek - Emlékhelyet kíván kialakítani a
Szovjetunióban a sztálinizmus és a II. világháború magyar
áldozatainak emlékére az a bizottság, amely a Magyar-Szovjet Baráti
Társaság kezdeményezésére pénteken alakult az MSZBT székházában. Az
emlékbizottság terveit Straub F. Brunó akadémikus, az MSZBT
tiszteletbeli elnöke sajtótájékoztatón ismertette.
Bevezetőjében utalt arra, hogy az MSZBT tavaly év végén megújult, s olyan társadalmi szervezet kíván lenni, amely elősegíti az emberek közötti megértést a kultúrán, a tudományon, a kereskedelmi kapcsolatokon keresztül.
Az Emlékbizottság megalakulásának hátteréről szólva kiemelte: a magyar társadalom régi, de sokáig ki nem mondott igénye, hogy méltó emléket állítson a II. világháború során, a szovjet területeken a harcokban elesett, vagy hadifogságban elpusztult katonáknak, a munkaszolgálatosoknak és a kényszermunkára, a ,,málenkij robot,,-ra elhurcoltaknak. Ezt a megbúvó igényt hivatalosan is felkarolva hozták létre az MSZBT, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, a Magyar Vöröskereszt, a Nácizmus Üldözötteinek Bizottsága, a volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége, a Doni Bajtársi Szövetség, valamint az egyházak képviselői, illetőleg történészek és hadtörténészek az Emlékbizottságot. Elnökül Nemeskürty Istvánt és Für Lajost kérték fel. A testület létrejöttét egyébként a szovjet féllel való tárgyalássorozat előzte meg, akik nem zárkóztak el a magyar törekvés - vagyis szovjet földön magyar emlékhely kialakítása - elől.
A bizottság javaslata szerint egykori magyar katona- vagy hadifogolytemető, illetve kényszermunkások tömegsírja helyén alakítanák ki a méltó kegyhelyet. Márcsak azért sem könnyű a választás, mert Ukrajnában, Oroszországban, a Távol-Keleten és az Ural területén több mint 160 hadifogoly táborban és 48 ,,Gulag,,-ban voltak magyarok a világháború kezdetétől 1956 közepéig. Emlékhelyként szóba került Voronyezs is, amelynek neve jelképezi a magyar hadsereg katasztrófáját, továbbá Kijev-Darnyica, ahol 1941 nyarától 1943 őszéig állandó magyar hadikórház működött, s amelyhez temető is tartozott. (folyt.köv.)
1990. április 6., péntek 18:06
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|