|
|
 |
|
 |
Tőkés László Gyulán (2.rész)
|
A látogaatás következő programjaként Tőkés László a
Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségét kereste fel. A
szövetség vezetői az előbb románul, majd magyarul folytatott
beszélgetésben bemutatták a húsz-huszonötezres hazai románság
életét, intézményhálózatát, szóltak gondjaikról, ami például a
magyarországi románság szórvány-voltából adódik. Márk György
főtitkár így fogalmazta meg népe érzelmeit: a magyarországi román
lakosság is úgy tekint Tőkés Lászlóra, mint a forradalom
élharcosára.
A párbeszéd orán a temesvári lelkész és a hazai román vezetők
egyetértettek: a két országban élő kisebbségeknek mindent meg kell
tenniük azért, hogy az anyanemzet fölismerje, milyen nagy
jelentősége van a kisebbségek támogatásának, s hogy enélkül nicsen
európai együttélés. Tőkés László egyebek közt elmondotta, hogy a
decemberi események után a román nyelvhez való viszonya is
megváltozott; korábban a román nyelv az elnyomást jelentette az
erdélyi magyarság s az ő szsámára is. Ám ma Bukarestben is szabadon
szólhat magyarul, s így jószántából szól románul is. Mint mondotta,
a román nép kultúrájában adva vannak a feltételei közös dolgaink
elrendezésének, a két népet elválasztó manipulációk alól pedig
együtt kell kihúzni a talajt. Védőhálót kell kialakítani, amely
megóv mindenfajta visszaeséstől. Tőkés László bejelentette, hogy
Kolozsvárott román-magyar-német nyelvü folyóiratot szándékoznak
megjelentetni, amely fölveheti a harcot a nacionalizmussal szemben.
A látogatás következő állomása a városi könyvtár volt, ahol a
városban müködő politikai szervezetek vezetőivel s a pártok
képviselőjelöltjeivel folytatott eszmecserét a gyulaiak vendége.
Többen itt adták át a szervezetük által gyüjtött adomány a temesvári
új református templom építésére fordít. E találkozót követően Tőkés
László megtekintette Erkel Ferenc szülőházát, s a kegyelet
koszorúját helyezte el a vár melletti, 1848-49-es honvédtiszti
emlékműnél. Bármerre ment, mindenütt a szeretet megannyi jelével
találkozott: az utcán az emberek százai tapssal, kézfogással, apró
ajándékokkal igyekeztek kifejezni érzelmeiket. (folyt.köv.)
1990. február 5., hétfő 16:53
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|