|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- Egyházi vezetők tanácskozása - 1. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
De elébe vágtam saját mondandómnak. Hadd szóljak tehát Pozsgay Imre beszédéről. Bevezetőjében a gyökeres fordulat szükséges voltáról és a békés átmenet lehetőségeiről beszélt. Amint mondta: a nem éppen legitim módon létrehozott intézményrendszer kiüresedése után az utolsó erőforráshoz kellett visszanyúlni: az egyénhez. Annak teljes személyiségéhez, lehetővé téve, hogy állampolgárként itt valljon színt, fejthesse ki képességeit, rekonstruálni kellett a civil társadalmat. Az államminiszter - mint rutinos, hajlékony politikus - egyébként azzal kezdte beszédét, hogy kész változtatni nézetén az egybegyűltek bírálatai, észrevételei alapján, majd tisztelettel adózott azoknak, akik már 1968 után bírálták a rendszert és egzisztenciájukat kockáztatva ellenzéki álláspontra helyezkedtek. Érdekes, hogy a szónok később ugyanezeket a tiszteletreméltó ellenzékieket politikai önzéssel, a megállapodások felrúgásával vádolta a népszavazási kezdeményezés miatt. Sőt, egy állítólagos svájci véleményt idézve politikai szélhámosságnak minősítette az - úgymond - árukapcsolást, az ismert négy kérdés együttes felvételét a népszavazási programban. Az államminiszter ezeket az utóbb említett megállapításait már a felszólalásokra válaszolva tette meg, mert eredetileg - mint kifejezte magát - személyes érdekeltsége miatt kerülni kívánta a választások és a népszavazás témáját. De hát az érdeklődő kérdések elől nem térhetek ki - mondotta utóbb és hozzátette: visszafogottan és deffenzív módon szólok. Miután tehát deffenzív módon és visszafogottan politikai ellenfeleihez vágta a politikai szélhámosság vádját, csak annyit tett még hozzá, hogy szerinte a népszavazás első kérdésére határozott nem a helyes válasz. Ezzel nem okozott meglepetést. (folyt.)
1989. november 10., péntek
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|