|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- Magyar belpolitikai helyzet - 11. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
- Én azt hiszem, itt megint helyén való kapkodásról beszélni, amelyik az elmúlt két évet leírja. Nyilvánvalóan egy ország, amelyik az utóbbi 40 évét úgy élte meg, az egypártrendszer uralmában élte meg, ahol a párt legfőbb vezetője valamiképpen az országot reprezentálta. Egy ilyen helyzetben, amikor a párt, az MSZMP belátja, hogy a régi eszközökkel nem tud hatalmon maradni, igyekszik a hatalmát átmenteni, azt is be kell látnia, hogy a párt vezetője már nem törekedhet többé arra a szerepre, hogy képviselje az országot. Tehát eléggé kézenfekvő azt a hatalmi státuszt megtalálni - ez esetben a köztársasági elnök személyén keresztül -, amelyik többé-kevésbé mégis, ha a párt jelöltje, akkor valamiképpen a párt politikájának az érdekében áll. - Hasonlóan mint Lengyelországban - tehetnénk hozzá - ahol rendkívül erős jogkőrrel hatalmazták fel az elnököt. Egyébként valamelyes utalások vannak a köztársasági elnök hatáskörére vonatkozóan, hiszen itt a 46-os megoldást veszik alapul. Ami nem világos, az ingkább az, hogy erről is a népszavazáson döntenének-e, vagy pedig megválasztanak egy elnököt, és aztán ez később funkciókat kap a parlament által. - Igen, ez egy nagyon jogos kérdés, mert az egyik megoldás az lehetne, hogy a népszavazáson tulajdonképpen két kérdésre kell válaszolni. Az egyik az, hogy a jelöltek közül ki legyen az elnök, a másik pedig az, hogy megjelölt funkciótípusok közül a szavazók melyik mellett döntenek, melyiket választják. A kettő tulajdonképpen elválaszthatatlan. Még egy kérdés - még van vagy másfél percünk - egészen röviden: a pártkongresszus és a most elért megállapodás között mi a lényegi kölcsönhatás? (folyt.)
1989. szeptember 21., csütörtök
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|