|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- Tőkés Rudolf magyarországi elemzése - 1. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
Miféle motívumok vezették Magyarországot, hogy az emberi jogok kényes zászlaja alá álljon, és szakítson kommunista szomszédaival? - kérdi Tőkés Rudolf a Los Angeles Timesban. És mindjárt választ is ad a kérdésre: három magyarázat lehetséges - mondja a magyar származású amerikai professzor. Először is: a reformok felszólító módja. Amióta 1988 májusában összeomlott a Kádár-rendszer, Magyarország rohamléptekkel halad a posztkommunista demokratikus többpártrendszer felé. Ez ma már megfordíthatatlan. Október elején döntő fordulatot vesz az MSZMP-n belüli hatalmi harc. Ha Moszkva nem avatkozik be a következő 3 héten belül, Magyarországon a reformerek győznek - írja Tőkés Rudolf, majd így folytatja: Külpolitikájukban nyitott gazdaságot, nyitott határokat és a nyugat-európai közösséghez való csatlakozást sürgetik, ami elég nagy lépés a szovjet birodalomban eltöltött félgyarmati sors 44 esztendeje után. Az országos támogatás megnyerése érdekében Németh Miklós miniszterelnök, Pozsgay Imre vezető reformideológus, Nyers Rezső pártelnök és Horn Gyula külügyminiszter - a nap hőse - elkötelezte magát, hogy kimenti Magyarországot a várható kelet-európai gazdasági összeomlásból. Sőt azt is ígéri, hogy revízió alá veszi Magyarország és a Varsói Szerződés viszonyát. A magyarok viselkedésének második magyarázatát a lehetőségre nyíló ablakkal szeretném alátámasztani - folytatja okfejtését Tőkés professzor a Los Angeles Timesban. A magyarok kapva kaptak az alkalmon, hogy elszakadjanak a kommunista tábortól. Bár Budapesten mindenki Gorbacsovnak drukkol, a magyar vezetők maguk sem biztosak abban, hogy a szovjet reformprogram sikeres lesz. Ha a peresztrojka megbukik, és Gorbacsov helyére valamilyen konzervatív politikus kerül, legjobb esetben azt remélhetik a magyarok, hogy ott mondanak nekik megálljt, ahol éppen vannak. (folyt.)
1989. szeptember 19., kedd
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|