|
|
|
|
A Fidesz országos választmányának nyilatkozata a ,,nemzeti megbékélésről,, (1. rész) (OS)
|
1989. június 8., csütörtök - Néhány hét óta a rádióban, a televízióban és az újságokban szinte naponta kapnak teret nyilatkozatok, amelyek a ,,nemzeti megbékélésre,, szólítanak fel. Aggasztónak találjuk ezt a fráziszuhatagot, amely a ,,hivatalos,, szervezetek vezetőinek nyilatkozatiból ömlik ránk. Félő, hogy a társadalom számára újból öszezavarodnak a különböző szervezetek álláspontjai. Ezt megelőzendő, a Fidesz Országos Választmánya szükségesnek látja erről alkotott véleményét a magyar társadalom tudámására hozni. Megítélésünk szerint 1956-ban a nemzet, Magyarország szovjet megszállása és a kommunista párt uralma ellen kelt fel. Akaratát világosan kimutatta, amikor a forradalom miniszterelnökét, Nagy Imrét és kormányát rákényszerítette, hogy vállalja a többpártrendszert, deklarálja a Varsói Szerződésből történő kilépésünket és az ország semlegességét. Elegendő belső erő híján a kommunista párt orosz tankokat hívott segítségül, elárulva és eladva ezzel éppen csak megszerzett nemzeti függetlenségünket, a forradalmat vérbe fojtotta és kegyetlenül megtorolta. Amikor ,56 forradalmárait temetjük, mi nem feledkezünk meg azokról a bűnökről, amelyeket az MDP, majd a vele magát máig jogfolytonosnak valló MSZMP a magyar társadalom ellen elkövetett. Nem felejtettük el a ,45-48 között működött pártok felszámolását, a koncepciós perekben elítélteket és kivégzetteket, az államosításnak becézett rablásokat, a földjüktől megfosztott parasztokat, az internáltakat és a forradalom után kivégzettek százait. Úgy véljük, ezeket a bűnöket nem csupán nem lehet, de nem is szabad elfelejtenünk. A náci bűnökhöz hasonlóan örökre meg kell őriznünk emlékezetünkben, hogy az utánunk következők is tudhassák, hová vezet a kommunista diktatúra. A ,,nemzeti megbékélés,, jelszava összemossa a különbséget a hóhér és az áldozat között. Be kell vallanunk, mi nem ugyanazzal az érzéssel gondolunk az elesett ÁVH-sokra, a pufajkás különítmények tagjaira, mint az elesett vagy kivégzett forradalmárokra; nem azonos helyen őrizzük őket emlékezetünkben. Nagy Imre és mártírtásainak temetésére készülve gyakran hangzik el az a kijelentés, hogy június 16-án egy korszakot temetünk. Ki kell jelentenünk, hogy ez nem igaz. Nem igaz, mert azokat a célokat, amelyekért a most temetendők életüket adták, mind a mai napig nem érhettük el. (folyt.köv.)
1989. június 8., csütörtök 11:43
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
III/III jelentés Boros Tibor FKgP főügyészről egy oldal
SZER hallgató telefonüzenete:
"Jó napot, Szabad Európa! Grósz pártfőtitkár prágai nyilatkozatáról szeretnék említést tenni. Ahhoz már hozzászoktan, hogy Grósz úr az esetek többségében felelőtlenül, a tények nem kellő ismeretében nyilatkozik, de a prágai tárgyalása és Jakes főtitkárnak tett kijelentései olyan mértékben felháborítottak, hogy erre mindenképpen kötelességemnek érzem a reagálást. A tárgyalásokról tudósítva, kedden este, a magyar TV-Híradó mindhárom kiadásában kiemelte azt a mondatot, miszerint Grósz pártfőtitkár köszönetét fejezte ki a csehszlovák vezetésnek az általuk alkalmazott nemzetiségi politikáért. Tette mindezt annak tudatában, hogy egyre több aggasztó hír érkezik Csehszlovákiából az ottani 800 ezres magyarság hátrányos megkülönböztetéséről, jogainak lábbal tiprásáról. Vagy Grósz úr talán nem emlékszik Duray Miklós olyan szívbemarkoló jajkiáltására, vagy arra a nyílt levélre, amelyet a csehszlovákiai magyar kisebbség jogvédő bizottsága 1988. július 26-án intézett a Magyar Népköztársaság kormányához. Mellesleg akkor is egy felelőtlen Grósz-nyilatkozat volt a kiváltó ok, amelyben a nyilvánvaló nemzetiségi sérelmek felsorolása mellett felkérték a magyar vezetést, ha nem tud, vagy nem akar segíteni a magyar kisebbségnek, legalább ne ártson nekik."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|